Kreatív jegyzetek a kertvárosból

Esküvő album

2012-01-30T16:46:00.000+01:00

Közel egy hónap kihagyás, ill. alibi-blogolás után újra itt vagyok és igen :-))) készen vagyok az esküvői albumommal! Mit mondjak, el sem hiszem! Még egyszer sem fogtam bele ekkora munkába, igazából a minialbumok is nehezemre esnek, de ez valamiért presztízskérdés volt. Igaz, kellett hozzá fél év, hogy rászánjam magam, de az esküvőnk óta eltelt idő jót tett az albumnak. Egyszer régebben írtam valahol, hogy a friss élményekről jobban és főleg gyorsabban lehet scrappelni, amit fenntartok, most viszont úgy látom, hogy ehhez az albumhoz inkább egy kis rálátás kellett. Ha még egy fél évet vártam volna, akkor lehet, hogy fele ennyivel is beérem, így most 30 oldalas lett az album, kb. 150 fényképből válogatva az anyagot. Ez nem sok, hiszen manapság a több ezer kép sem ritka, de nekünk kicsi esküvőnk volt. A fényképeket Tucsek Tünde készítette.

Milyen albumot akartam?
-klasszikusat
-kivitelezhetőt
-kézreállót

Azaz olyat, ami elég letisztult ahhoz, hogy ne menjen ki túl hamar a divatból, elég egyszerű ahhoz, hogy fussa az időmből és az energiámból és elég strapabíró ahhoz, hogy mások kezébe is oda merjem adni. Utóbbi szempont miatt egy kész Hama albumot vásároltam, sima fehér lapokkal és ebbe dolgoztam. Emiatt persze nem lehetett túlzottan kiálló díszeket beletenni, hiszen be is kell tudni csukni az albumot.

Több papírkészlet átnézése után a Crate Paper Portrait kollekcióját választottam az albumhoz. Egyrészt esküvős, sok kiegészítővel, amik megkönnyítették a munkát, másrészt színes, és nem utolsó sorban könnyen beszerezhető volt. Így utólag már nem tűnik olyan jó választásnak, mert mégis egy kicsit túl színes volt, de azért elboldogultam vele.

Fontos szempont volt, hogy az albumban legyen benne a nap története. Mikor történt, kik voltak ott és maguk az emlékek is. Nem sok értelmét látom a szép, agyondíszített albumoknak, amikből az sem derül ki, kik is azok ott a képeken? Persze, tudom, az ember emlékszik a saját esküvőjére, de mégsem tetszett volna egy szövegmentes album. Mivel oldalanként azért nem akartam feltétlenül kommentet írni és címet is alkalmazni, úgy gondoltam, legyenek fejezetei az albumnak. A címoldal - kép nélkül - a dátumot hordozza. Utána következik két oldal a készülődésről és kettő történet-mesélős oldal. A második már átvezet a szertartás fejezethez. Ezt követik a fotózáson készült képek, majd a vacsora, végül egy mesei fordulat zárja az albumot. További fontos szempont volt, hogy mindenki legyen benne, hiszen minden családtag szívesen látja magát viszont egy ilyen albumban. Ezúttal diavetítésként ágyaztam be, íme: Kíváncsian várom a véleményeteket :-)

Minialbum tárolás

2012-01-09T12:52:00.000+01:00

Az ötlet nem az enyém, de attól még jó! Nekem örök probléma, hogyan tároljam szem előtt a minialbumokat úgy, hogy takarításkor ne egyesével kelljen mindet odébb rakni. Egy fa boros doboz épp megfelelő erre a célra. Sajnos mind nem fér bele, de a minik egy részét legalább jól el tudtam helyezni.

Kíváncsi lennék, ti hova pakoljátok a minialbumokat?
Szép hetet, üdv: Rika

Boldog új évet !

2011-12-31T14:35:00.000+01:00

Szilveszterkor szokás egy kicsit megállni, visszanézni és értékelni, ezt teszem én is. Jó év volt az idei, boldog év, másrészt gondokkal teli, fejtörős év, hiszen sok egzisztenciális kérdésben kellett dönteni. Scrap szempontból soványka év, mindössze 12 oldal, 3 minialbum, pár tucat képeslap és meghívó fémjelzik. Ennek ellenére képes voltam 63 posztot írni, Ti pedig hagytatok nekem 194 megjegyzést! Köszönöm Nektek, hogy figyelemmel kíséritek a blogomat, várlak benneteket jövőre is! Ma megállunk egy pár órára, de valójában ez csak egy dátum, nem lezárás, hiszen minden megy tovább. Én például megyek és folytatom az esküvői albumomat, mert már annyit emlegettem, hogy lassan ideje lenne mutatni is belőle valamit :-D
Szeretnétek? Na jó, egy kicsit belekukkanthattok!

Mindenkinek boldog, alkotós új esztendőt kívánok! Rika

Ünnep után

2011-12-27T18:38:00.002+01:00

Huhh, vége az ötnapos karácsonynak! Mindenkit meglátogattunk, mindenki megkapta az ajándékát, most végre lógathatjuk kicsit a lábunkat és visszatérhetünk a normális étkezéshez :-) Éééés végre eljött az év legnyugisabb szkreppelős időszaka, legalábbis nagyon remélem!
Az ünnep előtt született még pár kis apróság. Az egyik lapon már meg is találta a helyét a Sapimanó adventi borítékjából származó lepke lilára színezve. Köszi! A másik egy rendhagyó babalap, nem kék, nem rózsaszínű, hanem zöld, a matricához alkalmazkodva. Egyébként kisfiúnak lesz.

Egyik nem kapható ajándék helyett egy pénzszárnyú madarat adtam át.

Ez pedig egy "csak úgy" készült lap, még az ősz végéről.

Jó pihenést mindenkinek!

Boldog karácsonyt!

2011-12-23T22:31:00.001+01:00

A gyertya fénye, lángja ősidők óta jelképez számunkra valamit, attól függően, milyen alkalomból gyújtunk gyertyát. Hol emlékezünk, hogy felidézünk, hol szeretünk általa. - Az esküvőnkön hangzott el ez a mondat és a napokban többször eszembe jutott. Kívánom, hogy karácsonyra mindenkinek a szeretet jusson.

Nálunk már megkezdődött, Dórival ugyanis már karácsonyoztunk. Az idei ajándékaimat a csipke-divat jegyében dekoráltam.

Karácsony után remélhetőleg már az esküvői albummal jelentkezem. Szép ünnepet mindenkinek!

És végre elkezdődött a bontogatás!

2011-12-13T20:59:00.000+01:00

Kicseréltük és elpostáztuk az adventi csomagjainkat és azóta már bőszen bontogatjuk is! Reggel nem is tudtam ezzel kezdjem-e a napot, vagy a kávémmal, aztán győzött a csomag :-D Gyerekként sose volt adventi kalendáriumom, ahogy másoknak sem az én korosztályomból, de játszani sose késő és mindig feldobja az embert. Így néznek ki együtt a többiektől kapott és mindenféle scrap-kincseket rejtő csomagok.

További szép hetet, sok üdv: Rika

Karácsonyi lapok

2011-12-11T19:58:00.000+01:00

Jó későn, de megvannak végre a lapjaim! Bárcsak ugyanezt mondhatnám el a karácsonyi ajándékokról, amit elméletileg ugyan nem kell vennünk idén, csak a gyerekeknek, meg csak egy kis apróságot, meg x-nek y nevében valamit el ne felejtsek ám! Ez lenne az adventi lecsendesülés?

Mutatom a lapokat, szinte mindet láttam valahol, nem saját kreációk, de nem is lett volna nyugalmam most kigondolni valamit. Ezt az origamis lapot a klubban készítettük el szerdán, én voltam az ötlethozó, az eredetit pedig Sandra blogján láttam.

Kedvenceim ezek a szalaggal díszített lapok. Az inspiráció a Scrapbook Treff fórumról származik, ahol ugyan nem vagyok fenn, de a tagok ugye a blogjaikon bemutatják, mit alkottak ott.

Az alap domborított, lefújtam marshmallow glimmer misttel, hogy csillogjon egy kicsit, rávarrtam a szalagot, aztán már csak egy darab papír és egy kis díszítés kellett rá. (Ha valakinek az adventi kalendáriumos játékból ismerős a szarvas, az nem a véletlen műve ;-)

Vicces ötlet volt a gombok felhasználása és nekem épp kapóra jött, mivel van egy ilyen karácsonyfadísz nyomdám.

Végül két konzervatív a maradék darabokból. Ezeket is domborított minták díszítik.

Két hét múlva karácsony, tartsatok ki :-)
----
Meine diesjährige Weihnachtskarten sind inspiriert von SBT-Mitglieder. Danke, dass ihr sie gebloggt habt, ich habe einige Ideen übernommen! Schöne Adventszeit weiterhin! LG: Rika

Adventi kalendárium 2.

2011-11-30T21:16:00.000+01:00

Hétvégén elkészült az adventi kalendárium másik fele és ma este be is töltögettem őket. Ez az a tizenkettő, amit Gyuri bontogathat, mielőtt megérkeznek a szkreppes borítékjaim és végre én is sorra kerülök december 12. után.
Gyors és egyszerű megoldásokkal dolgoztam most is, pár pecsét, lyukasztók és néhány karácsonyi dísz és készen is voltak. A tartalma nem annyira kreatív, de azért van benne egy-két meglepi, hogy ne csak a nassolásról szóljon, na meg, hogy én is jól járjak :-))

További szép adventet nektek, üdv: Rika

----

Das ist der zweite Teil des Adventskalenders, den ich schon gezeigt habe. Diese hier bleiben bei uns, und dürfen von meinem Mann aufgemacht werden :-)

Eine schöne Adventszeit weiterhin!

A könyvtáros selejtez

2011-11-21T19:35:00.001+01:00

Lassan már nem is scrapblogot írok, hanem rendrakósat :-) Igen, megint selejteztem, mégpedig a könyvespolcon. Tudom, ez sokaknak tabu, de sajnos már vízszintesen pakoltuk a könyveket a meglévők tetejére, ezért leválogattam néhányat. A könyvek egyszer, vagy egyszer sem voltak olvasva, nemdohányzó háztartásban állnak a polcon pár éve, de van, ami csak pár hónapja. Egységesen 700 Ft + postaköltség áron eladók, több megvétele esetén lehet alkudni. Budapesten személyes átvétel megoldható. Remélem, gazdára találnak, mert kidobni azért sajnálnám őket.

Ha szeretnéd megvenni valamelyiket, légyszi írj egy e-mailt a marton.erika1kukacgmail.com címre. Jó szemezgetést!

Adventi kalendárium

2011-11-21T18:27:00.000+01:00

El sem hiszem, hogy mindjárt itt az adventi időszak! Nem is igazán vagyok ráhangolódva, még egy darab karácsonyi díszt sem vettem elő, úgyhogy maximum az esténként főzött illatos teákat sorolhatom a hangulatkeltő elemek közé. Meg persze az adventi kalendáriumos játékot, amit német blogokról lestem el és a Scrap.hu-n indítottam. A játék lényege, hogy adventi kalendáriumot készítünk egymásnak a jelentkezők között. Mindenkinek van egy napja, amire a többieknek csomagol egy kis meglepetést és persze mindenki mindenkitől kap is egy-egy csomagocskát, amit majd advent adott napján bonthat fel. Sajnos csak tizenketten jöttünk össze, ami azt jelenti, hogy a fél adventet mással kell kitölteni, mert a játék csak december 12-én indul. Nálunk az első 12 napon Gyuri bontogathat majd, utána pedig én fogok örvendezni a szkreppes ajándékoknak.
Tegnap készültek el az én csomagjaim, így néznek ki. Legyen szép napotok, sok üdv: Rika

Rendhagyó rendrakás

2011-11-19T19:25:00.002+01:00

Múlt hétvégén a scrap kuckó volt soron és elhatároztam, hogy kidobom az összes színes papírmaradványt. Ki is borítottam őket az asztalra, aztán ... hirtelen elhatározással ezt kreáltam belőle.

A kép szintén kinyomtatva hevert az asztalomon. Die cut és cimke October Afternoon.
Vidám hétvégét, üdv: Rika
---
Eigentlich wollte ich nur aufräumen und dabei ist dieses Layout entstanden. Das Foto wurde auf dem Betriebsausflug gemacht, als wir auf meine Heirat angestoßen haben :-)

Jade

2011-11-01T19:53:00.000+01:00

Most nem a jade kő csodálatos hatásairól fogok írni, hanem a legújabb és persze az ügyeletes kedvenc oldalamról. Két hete, amikor otthon voltunk, sikerült néhány jó képet készítenem Adélról és a kiskutyájáról, egy akkor hat hetes Golden Retrieverről. Eredetileg nem akartam megszkreppelni, de a jó képek komoly inspirációt jelentenek, úgyhogy addig motoszkált a fejemben a gondolat, amíg végül összeállt ez az oldal.
Már régóta szerettem volna egy függőleges osztású oldalt, aminek egyik oldalán van a fő kép, a másikon pedig több kicsi.
Először készítettem a Picasa-val egy kollázst, addig rendezgettem, amíg tetszett a képek elrendezése, majd kinyomtattam 13x18-as méretben, szétvágtam, aztán felszórtam az oldalra. Ilyen lett:

Na jó, egy kicsit rendezgettem is, amíg ilyen lett. Pontosan másfél óráig, aztán még nézegettem két napig, hogy hová kerüljön rá díszítés. Felhasználtam egy kevés BoBunny és Pink Paislee papírt, egy chipboardot, die cut mérőszalagot, sk címet, pár Cosmo Cricket Social Club pillangót.
További szép hetet, üdv: Rika

Mi a manó?

2011-10-23T18:44:00.001+02:00

Régóta megvolt ez az ötlet és most volt néhány órám, hogy összerakjam az oldalt. Inspirációt Nadine blogján kaptam hozzá, a téma, a színösszeállítás és a dekorálás az én művem. Bár első ránézésre nem úgy néz ki, a mindennapjainkról szól az oldal.

A hozzávalók régiek, úgyhogy nem sok értelme van felsorolni őket, szerintem egy része már nem kapható. Papír: SEI és Crate Paper, Rayher miltonkapcsok, CreatiWitches leveles bélyegzők, Tim Holtz betűk, Sassafrass Lass szív matrica. Font: Juice ITC

Jó hetet mindenkinek, sok üdv: Rika

Hétvége a szőlőhegyen

2011-10-17T20:53:00.002+02:00

Próbálkozom végre tisztességes képeket készíteni... és mivel időm sincs, csak egy gyors kollázst dobtam össze mutatóba. Jó hetet, üdv: Rika

Egy projekt vége

2011-10-10T20:25:00.000+02:00

Elkészült a Learn Something New Every Day album! Egy monstrum, vastagságát tekintve legalábbis! Nem fért rá a legnagyobb albumkarikára, arról nem is beszélve, hogy képtelen lennék minden oldalát lefényképezni és feltölteni ide. Úgyhogy ez a projekt megmarad nekem, de pár oldalát azért persze megmutatom.
Összességében jó buli volt. Izgalmas volt figyelgetni, mikor mit lehet tanulni egy napon, ami látszólag ugyanolyan, mint a többi. Sokszor egy-két nappal azelőtt írtam a naplóba valamit, mielőtt ugyanezt az ötletet a leckében olvastam volna, aztán épp a napi leckék adtak ötletet egy-egy új bejegyzéshez.

Az is érdekes, mennyire hasonló gondolatokat olvasni más résztvevők albumaiban és olyanok is vannak, aki inkább naplónak használják a projektet. A stílusok pedig egészen különbözőek, a digitől a hibriden át a hagyományosig, a tasakos albumtól az enyémhez hasonló miniig minden megtalálható. És akkor pár oldal, amennyire sikerült őket lefényképezni.

A felhasznált cuccokat felsorolni képtelenség, ha valami érdekel, kérdezz nyugodtan! Sok-sok régi maradékot, apróságokat, nyomtathatókat sikerült felhasználni, de használtam új papírokat és sulis témájú címkéket is.
További szép hetet, üdv: Rika

Az élet napos oldalán a Börzsönyben

2011-10-05T21:16:00.001+02:00

Nagyon klassz hétvége van mögöttünk, három napot töltöttünk ugyanis Nagyirtáspusztán az erdő közepén ebben a szuper hotelben. Mondanom sem kell, mi nem engedhettük volna meg magunknak, de hála egyik nagylelkű esküvői ajándéknak, eljutottunk ide is. Innen is köszönet érte még egyszer!
Szombaton kicsit korábban érkeztünk, így amíg készen nem lett a szobánk, sétáltunk egyet az erdőben. Találkoztunk a kisvasúttal, egy békával, egy őzzel és egy fúvószenekarral. Délután elmentem kipróbálni a wellness részleget, Gyuri meg inkább az ágyat tesztelte :-) Mindkettő remek volt, különösen a fűtött kőágyak jöttek be nekem. Ezek a wellnessben voltak persze, nem a szobában :-)
Vasárnapra terveztünk egy gyalogtúrát. Kinéztem az útjelző táblánál Márianosztrát, ami elsőre csak úgy a neve alapján szimpatikus lett, gondoltam, valami búcsújáró hely lehet. Tudni kell, hogy alig ismerem a környéket, mert valahogy kimaradt eddig. Eszembe se jutott a börtön. Gyuri persze tudta, de hallgatott. Szóval Márianosztrát céloztuk meg. Az erdőn át 5,2 km egy nagyon kellemes, lankás úton lefelé. Jól teljesítettük is a távot, kb. másfél óra alatt leértünk. Az erdőből kiérve egyből a kegytemplom látványa tárul az ember szeme elé, vele egybeépülve a börtön. Olyan szerencsénk volt, hogy épp volt a templomban egy csoport, így még egy vezetést is meghallgathattunk Csanád atyától. Egész történet kerekedett ki a Pálos rendről és a templomról.

Visszafelé persze hegynek felfelé kellett menni, hozzá nyári hőségben. Megmásztuk a Só-hegyet (584 m), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra. Aztán a Nagy-Sas hegy oldalában mentünk vissza a szállodához. Persze nem vittünk turistatérképet és hátizsákot sem, úgyhogy a kézitáskámmal a vállamon és a jelzésekre hagyatkozva kellett túráznunk. Gyuri cipelte a fényképezős hátizsákot, de ritkán vettük elő a gépet. Az erdő még zöld, alig sárgulnak a lombok, e mellett szörnyen száraz, nem esett két hónapja. Időben visszaértünk, még pihenni is volt időnk a kényeztető masszás előtt.
Utóbbit jó ötletnek bizonyult a túra utánra időzíteni, így szinte alig lett izomlázam a 13 km-es túrától. Utána jöhetett a pezsgős vacsora, közben pedig tervezgettük, hogyan lehetne jobban élni, aztán a nap hátralévő részét már inkább nem mesélem el :-)
Hétfőre pedig még jutott egy lovaskocsis zötykölődés az erdőben, aztán sajnos haza kellett jönnünk. Mindketten meglehetősen morcosan indultunk neki ennek a hétnek, de hát ugye ezt nem is csodálja senki?

A Learn Something New album nem kis energiával készen lett időre. Pénteken fejeztem be az utolsó lapot, csak még a borító hiányzik, no meg nem is lett volna időm lefényképezni. Remélem, a hét végén meg tudom mutatni. Addig már csak két nap, kitartást a hét hátralévő részére!

Sok üdv: Rika

Quadratisch, praktisch...

2011-09-18T15:38:00.000+02:00

gut, mint a reklámban, vagy mégsem olyan jó? Még nem is posztoltam a Scrap.hu vázlatkihívására összeállított oldalamat. A vázlat kihívásnál az a feladat, hogy egy valahol látott kedvenc oldalt kell bemutatni, leírni, miért tetszett meg és az alapján elkészíteni a sajátot. Majd Mónika, a kihívás háziasszonya megrajzolja a vázlatot és felkerül az oldalra.

Választottam egy szép szabályos oldalt a Scrap-Impulse-ról, bár nem éppen a legnagyobb kedvencem, de gondoltam, ez könnyen követhető vázlat lesz és a kezdők is tudnak majd vele dolgozni. Mit nem adtam volna kezdő koromban, ha valaki megmondja egy vázlatnál, hogy mégis mekkora képek vannak azon az oldalon! (Ezen 9x13-asok.) Mondanom sem kell, nincs az a nagy tolongás a vázlatért. Itthon nem szeretjük a szabályos dolgokat, tudom ám! A művészies a menő, úgyhogy szembe megyek a trenddel :-) Így néz ki a szélmalomkerék-elrendezés.

A cím alá egy kis leporellót tettem, amibe beleraktam az idei békésszentandrási nyaralásunk néhány képét és a kommentet.

A Pink Paislee Hometown Summer kollekciót használtam és még néhány apróságot régebbről. Ezek a retro papírok épp passzoltak a nyaralásunk ugyancsak retro fílingjéhez: nyaralóban kucorogni, otthon állítani elő a kaját, a szomszéd faluba járni a friss kenyérért és tejért, délután szunyókálni egyet a kertben, már ha hagynak a szomszédok éppen - így nyaralt a magyar sokáig és ahogy elnézem a helyzet alakulását, egyre inkább így is fog. Várj még egy kicsit csodás Norvégia, spórolok még két évig és jövünk!

További jó hétvégét, sziasztok: Rika

A mindennapi lecke

2011-09-17T22:50:00.002+02:00

Itt vagyok megint a Tanulj valami újat projektemmel és már túl vagyok a felén! Egyben a mélyponton is, ami ilyen projekteknél mindig van. Ilyenkor nem szabad erőltetni az aznapi penzumot, mert csak elfuserálja az ember. Így utólag már megint nagyon okos vagyok, de azért persze erőltettem :-) Félidőben az volt az inspiráció, hogy nézzük vissza az eddigi lapokat és gondolkodjunk el azon, miért is csináljuk ezt a projektet.

Bírom Shimelle leckéit, ha egyszer írok egy online tanfolyamot, akkor biztos ilyen lesz. Nem tesz mást, mint fenntartja az ember lelkesedését, de azt eredményesen. Közben az is kiderül, hogy nem is könnyű egy főállású scrapbookos élete. Ugyanúgy megvannak a hétköznapi kötelezettségei, a bevásárlástól a mosásig, mint nekünk, közben otthon dolgozik egy sor dolgon. Egyszerre több tanfolyamot is tart, blogol, írja nekünk a napi leckéket, benne van több design-teamben és folyamatosan kínál ingyen anyagokat is. Közben nem idegbeteg, kellett két hét, amíg posztolt egy logót és belenézhettünk a saját naplójába.

Kicsit ti is belekukkanthattok az enyémbe, itt jön még egy oldal a kedvencek és a kevésbé privátak közül.

További kellemes hétvégét - és tanuljatok valamit, jópofa dolog :-)

Üdv: Rika

Albumrendezés

2011-09-10T22:09:00.002+02:00

Túl vagyok a "Tanulj valamit..." album első harmadán és még nem vagyok elmaradásban! Eddig minden nap sikerült elkészíteni a mini lapocskát, igaz, volt olyan, hogy reggel. Tanulni való is jutott minden napra, néha persze olyan, amit újra és újra meg kell tanulni, mert hiába tudja az ember, mégse úgy csinálja! A projekt továbbra is tetszik. Rájöttem, hogy részben azért nem megerőltető, mert nincsenek képek az albumban. Lehetnének persze, de én nem teszek bele. Ezáltal sokkal gyorsabb, hiszen a napi fényképezés, letöltés, nyomtatás elmarad, ami kb. még ugyanannyi idő lenne, mint maga az oldal.

Egyébként itt nálunk szuper idő volt ma. Délután levonultam a teraszra az összes albumommal. Most kaptam ugyanis egy újat szülinapomra anyósomtól, mert már egyáltalán nem volt mibe raknom az oldalaimat. Alig van normális album a boltokban! Szerencsére találtam egyet a Scrapboltban, gyönyörű levendula színben és csavaros kivitelben. Régebben azt hittem, a gyűrűs jobb lenne, mert könnyebb benne a lapokat cserélgetni. Ez igaz is, viszont nem lehet felállítani, mert nincs benne egy leszorító, mint az irodai mappákban, így a lapok lógnak benne. Kíváncsi lennék, kinek milyen album jön be. Arra meg még inkább, hogyan rendezitek az albumaitokat. Nálam először egyszerű rendszer volt: minden egy albumba került, abban a sorrendben, ahogy készült. Később lett "Mi" album és "Gyerekek" album. Most már van ezeken kívül "Én" , "Mindennapi élet" és "Családom története" album is. Ezt a rendszert ma állítottam fel és olyan szerencsém volt, hogy sikerült még színben, sőt többnyire a felhasznált papírokat is figyelembe véve szuperül passzoló oldalpárokat összeállítanom. A sorrend pedig nem az elkészítés, hanem a történetek sorrendje. Annál fontosabb, hogy rajta legyen az elkészítés dátuma, mert azt is jó azért később tudni. A legjobb a két dátum: mikor történt a sztori, ill. mikor készült az oldal. Hát itt tartok. Még hangzatos neveket kell adnom az albumoknak, de nézegetni azért már lehet őket. Anyósom végig is nézte mindet , egyébként is kint volt velem, míg rendezgettem őket és közben beszélgettünk. Elmondott egy-két jó családi történetet. Jó kis anyag a következő albumhoz...

További jó hétvégét, és örülnék, ha írnál egy megjegyzést az album-rendszeredről :-)
Rika

Tanulj valami újat...

2011-09-05T21:20:00.002+02:00

... minden nap! Most például azt, hogyan igazodjak ki a Blogger új kezelőfelületén, de máris eltértem a témától. Gondoltam ideje megint beülni egy kicsit az iskolapadba és beiratkoztam Shimelle Learn Something New Every Day tanfolyamára. Már tavaly szemeztem ezzel az online tanfolyammal, mert kíváncsi voltam, mit lehet minden nap tanulni és főleg, hogyan lehet ehhez instrukciókat adni. Lehet! Sőt, ez az eddigi legkedvesebb scrap-elfoglaltságom az összes közül! Egy picike 6x4-es albumot készítek, nagyrészt, sőt lehet, hogy teljes egészében képek nélkül. Napi húsz perc a lecke, tényleg csak ennyi és tökéletes stresszoldó hatása van. A mai oldalamat mutatom, még jön rá a dátum, sőt lehet, hogy teszek még rá később egy kis díszítőt. A bicajos pedig a tegnapi hátoldala, ez csak szorgalmi, mert a többiek nem csinálnak hátlapokat. Szerintem szebb lesz így, ha majd össze lesz fűzve az album.

A többit majd mutatom a végén :-)

További szép hetet, üdv: Rika

Köszönő lapok és értesítők

2011-09-03T22:17:00.002+02:00

Amíg a családom az elviselhetetlenül idegesítő X-Faktort nézi, akár blogolhatok is, nem? Elkészültek a köszönőlapok a rokonoknak és ismerősöknek, akik megajándékoztak bennünket, vagy gratuláltak és néhány értesítő is a távolabbi rokonoknak. Mit mondjak, szuper stresszes volt, pedig egyszerűek, de sok kellett. Itt csak néhány, kezdjük a sárgákkal.

Vannak még narancssárgák:

és bordók:

Az volt az elgondolás, hogy szép papír legyen, szép karton és szalag, de ne legyen bonyolult a kivitelezés. Az esküvő színeitől már eltértem, bár a sárga-barna kollekció még emlékeztet rá. Akik nem voltak ott, azok úgysem tudják milyen volt, úgyhogy nem csináltam ebből problémát és használtam minden papírt, ami volt és alkalmasnak tűnt erre a célra. Belülre került egy kép rólunk és pár sor. Egy feladat kipipálva, de ezzel koránt sincs vége az esküvői utómunkálatoknak.

Szép vasárnapot, üdv: Rika

Nászút minialbum

2011-08-19T20:39:00.000+02:00

Annyira nem is mini, 20x20-as, mivel eredetileg a Yabo albumot akartam felhasználni, de aztán sajnáltam a kétoldalas papírok másik felét, no meg akkor nem is lett volna elég a készletem.
Igaz, nemrég jó rendesen lehúztam a Villa Fiore-t, de azt meg kell hagyni, hogy remek inspirációt szolgáltatott ehhez az albumhoz! Képzeljétek, azóta olvastam, hogy eladták a malmot. Mi sejtésem szerint az utolsó turnusban lehettünk, ami azért megmagyarázza, miért éreztük, hogy elhanyagolják a tulajdonosok a helyet. Remélem, hogy az új gazdái kijavítják a hibákat, akkor megint klassz hely lesz biztosan. De rátérek az albumra, nehogy leblogolni is addig tartson, mint elkészíteni! :-) 15-20 órám ment rá, ebből kb. öt a fényképek szerkesztésére. Most alkalmaztam először a maszkolást, büszke is vagyok magamra rendesen!

A képeket öt téma köré csoportosítottam és mindegyikről készült egy oldalpár. Az első a tájak:

Az összes dísze egy kis szalag és a kivágott virág. A papírok az egész albumban a My Mind's Eye Andrea Victoria és a SEI Madeira kollekciójából valók, és van benne egy-két régebbi, vagy épp újabb papír, mint itt a narancssárga Crate Paper.

Jönnek a várak, dabber paint-el festettem a téglák ihlette hátteret. Kapott még egy Tim Holtz kulcslyukat, egy hődomborítással készült kulcsot és egy fém csatot egy régi készletből.

A természetképeimnek is kellett egy oldal:

Rátettem Tim Holtz filmcsíkokat, szintén tőle a chipboard-ot, megdolgozva némi repesztőfestékkel és distress ink-el.
A kedvenc oldalam a malomról készült:

Ez az ötlet volt az első, mármint, hogy struktúrpaszta segítségével utánzom a malom falainak vakolatát. Más díszt nem is kapott, mint a készletből a mintás bordűrt és egy fémsarkot.
Utoljára hagytam magunkat. A mintás papírból sima szürke kartonnal emeltem ki a fényképet és ide került a komment is. Az én - némileg régiesített - portrém pedig többszörös alátétet kapott és erre az oldalra tettem a dátumot és a címet.

Legvégül készült el a borító. Semmiképp se akartam megint egy gyűrűs albumot, ezért inkább gerincet készítettem az albumnak fekete kartonból. 3-3 cm elöl és hátul, fél centit hagytam a vastagságra. A lapok beragasztása előtt kilyukasztottam az oldalakat és a borítókat. A kartont biegeltem, majd szép pontosan beragasztottam az első és hátsó borítót. Végül átfűztem a szalagot, ügyelve, hogy ne húzzam szorosra, mert akkor nem lehetne lapozni.

Ez a papír October Afternoon Thrift Shop, a chipboard és a filmcsík megint a mester terméke, a címke és a kerek betűk Jenni Bowlin. A Memories címke Teresa Collins, a fekete ornament minta és a zárójeles forma a fent már említett Andrea Victoria készletből vannak. A betűket vászonra nyomtattam és kivágtam, hogy ugyanaz (carabinE) legyen, mint a képeken.
Ennyi, itt a vége, se szívecske, se virág, nászút, ahogy mi megéltük!

Kellemes hétvégét mindenkinek, sok üdv: Rika

Időkibővítő hétfő - bónusz

2011-08-15T07:30:00.002+02:00

A múltkor azt írtam, hogy nem érdemes időt spórolni a scrapbookozás belefeledkezős fázisában. Vegyük sorba, melyik résznél lehet és érdemes is takarékoskodni az időnkkel.

Inspirálódás. Velem az elején sokszor előfordult, hogy láttam egy jó oldalt, aztán amikor legközelebb megpróbáltam megkeresni, már csak azt tudtam, hogy elindultam egy blogon, ott volt egy link, és onnan keveredtem valahogy… hová is? A jó ötleteket érdemes rögtön kinyomtatni, lementeni, vagy megjelölni a böngészőben. Mostanában csak megcsillagozom őket, aztán időnként átnézem a csillagozott oldalakat. Hírlevelekből is le szoktam skiccelni egy-egy jó oldal vázlatát, mert azokat még egyszer már nem fogom megnyitni. Igyekszem tanulni, mert a profiktól ellesett fogások sokat gyorsíthatnak a munkán.

Beszerzés. Ha látok egy jó terméket, annak rögtön felírom a nevét. Többnyire külföldi blogokon, ahol rendesem megadják az alkotók, hogy mit használtak, meg azért is, mert ők frissebb termékekkel dolgoznak. Amikor rendelek, csak meg kell néznem a gyűjtögetett terméklistámat, más kérdés, hogy végül mit rendelek meg :-)

Előkészítés. Nekem a pincében van a hobbiszobám, ahol azért nem annyira barátságos, mint a lakásban. Ezért minden lehetséges dolgot elő szoktam készíteni.

Letöltöm és rendszerezem a fotókat. Egy idő után kiválasztódnak, amiket érdemes feldolgozni.

Szerkesztem a fotókat. Ezt érdemes nagyon jól megtanulni, mert rengeteg időt lehet vele megspórolni.

Megírom a kommentet. Ki még nem nyomtatom, mert nem tudom, hogy fog majd az oldalra passzolni, de legyen kész a szöveg előre.

Ha tuti elképzelésem van egy oldalról és magam vágom a címet, akkor azt is előre kinyomtatom és kivágom.

Ha festés, vagy mistelés kerül az oldalra, akkor a háttér elkészítését is külön végzem. Mire visszatérek az oldalhoz, bőven megszárad. Hődomborított, vagy repesztő festékkel készült díszeknél ugyanezt csinálom.

Keresek egy jó vázlatot. Nem mindig kell, mert van, amikor jön saját ötlet, ezekre különösen büszke az ember, de ha nincs, akkor érdemes vázlatból dolgozni.

Kiválogatom a papírokat és a díszítőket. Most a legutóbbi albumomnál bekészítettem mindent egy pizzásdobozba, és amikor rákerült a sor, csak kinyitottam és alkottam.

Alkotás. A fentiekből már következik, hogy minden elő van készítve, a terv fejben van, vagy legalább papíron és az ember 1-2 óra alatt felépíti az oldalt. Haha! Ilyenkor jön az, hogy mégsem működik! Ugye ti is beleszaladtatok már ebbe? Hát erre nincs jó orvosságom, többnyire túl van gondolva, vagy nem jó a terv. Ilyenkor órákig lehet tologatni az elemeket – de nem érdemes! Nekem legalábbis nem! Inkább félreteszem, aztán majd máskor összeáll.

Mi gyorsítja még a munkát?

Egyszerűség. Nem kell túlbonyolítani. Nem attól jó, hogy minden technikát ráteszel, amit ismersz, hanem attól, ha az odaillőt megtalálod.

Jó eszközök. Jó dolog mindent kézzel vágni, de gyorsabb lyukasztóval, vagy vágógéppel. A jó olló és ragasztó is megspórolhat némi szenvedést.

Készletek. Sokkal könnyebb velük dolgozni. Nem kell keresgélni az összeillő kiegészítőket és papírokat. Nem is vásárolok újabban leértékel cuccokat, amihez már nem lehet mást kapni, csak mondjuk a matricákat, mert ezek a korábbi beszerzéseim a mai napig nem fogytak el. Nincs mivel elhasználni őket, így végül kidobott pénz volt.

Kész díszítők. Tudom, hogy klasszak a saját virágok, de nem időtakarékossági szempontból.

Kisebb méret. Nem kell mindig 12x12-es oldalt összeállítani. Nekem ez a kedvencem és többnyire a díszek is úgy vannak méretezve, hogy erre passzolnak arányaiban, de kisebb oldallal hamarabb el lehet készülni.

Nagyobb, vagy több fotó. Csak a maradék helyet kell kitölteni.

Elhagyás. Nem kell mindig alátét, vagy tintázás, vagy odavarrni egy gombot, elég felragasztani. Néha komment sem kell, ha a képek magukért beszélnek.

Liftelés :-)

Utómunkálatok

Összepakolás. Ha az előző oldal maradékai szanaszét hevernek, legközelebb nehezebb dolgod lesz.

Tedd rendszeresen albumba az oldalakat! Na, ez nekem a mai napig nem megy, de kiválóan tudom – elméletben :-)

Rendszerezés és selejtezés, hogy könnyebben megtaláld a dolgaidat.

Ennyi jutott eszembe, ami nekem bevált. Persze a scrap mindig időigényes marad, de lemondani azért mégsem akarunk róla. A szabadságom alatt például sikerült megörökíteni a nászutunkat, röpke 15 órás munkával :-D, de erről majd legközelebb!

Édes semmittevés?

2011-08-09T09:21:00.001+02:00

Először is sorry az elmaradt hétfői bónuszért, ígérem bepótolom :-) Az történt, hogy nyaralni voltunk és úgy terveztem, hogy vasárnap délre hazaérünk, de kaptunk egy kedves meghívást és este lett belőle. Persze, tegnap is megírhattam volna a bejegyzést, de nekiálltam a nászutas albumnak és elkapott a gépszíj, ismeritek.
Szóval nyaraltunk öt napot ismét, ezúttal családi, hétvégi házas felállásban.

Újfent bebizonyosodott, hogy nem nekem való a sűrű semmittevés, három nap után minden bajom lesz tőle. Vihettem volna scrap-cuccot, mert óriási asztal volt a teraszon és jó idő is, szerencsére. Legközelebb sehova nem indulok egy túlélő minialbum-csomag nélkül.
Békés megye ezidáig fehér folt volt számomra a térképen, kivéve Gyulát, ahol már jártam munka-ügyben többször is. Most Szarvastól nem messze, Békésszentandráson voltunk, a Siratói-holtág mellett. A házikónak saját stégje volt, egész nap lemászkáltunk a vízhez, Gyuri és Dóri pecáztak, délutánonként csónakáztunk, és utolsó nap még a fürdésre is rászántuk magunkat.

Reggelenként a stégen ittuk meg a kávénkat, ez volt a legromantikusabb az egészben, és csak mi kellettünk hozzá, meg egy csésze éltető meleg ital.

A faluban pedig legjobb volt a tejautomata, kár, hogy Pesten ilyet nem lehet felszerelni, vagy oda kéne állítani mellé egy rendőrautót.
Szarvason nem sok mindent fedeztünk fel, az arborétum ilyenkor nem annyira látványos, mint ősszel, vagy tavasszal, az Ótemplomot zárva találtuk, egyedül a szárazmalomba sikerült bejutni és megnéztük a történelmi Magyarország közepét megjelölő szélmalmot is, ha már ott voltunk.
Egyik nap elmentünk Dévaványára, a túzoktelepre. Ez volt a legjobb program, bár csak három árva túzokot találtunk, ezeket tartják bent mutogatóba a népeknek. A többi kint van a pusztában, de jobbára tavasszal lehet őket látni a korai és a késő délutáni órákban. Vannak még más állatok is, szürkemarha, csacsi és mindenféle őshonos háziállat. Szépen kialakított telep, még a végén elhiszem, hogy itt épül Európa :-)

Ennyi volt a nyaralás. Remélem, a következő napokat már sikerül tevékenyen töltenem itthon. A legjobb dolog, ha azzal foglalatoskodhatok, amivel akarok - hangsúly a foglalatosságon!

Nektek is további szép hetet, sok üdv: Rika

Amikor az idő nem számít

2011-08-01T09:28:00.001+02:00

Galériákat nézegetve, blogokat látogatva gyakran lehet olyasmit olvasni egy-egy scrapbook alkotás kapcsán, hogy "több órámba került, de nem bánom", és hasonlók. Szerintem mindnyájan ismerjük ezt az érzést, amikor annyira belemerülünk az alkotásba, hogy az idő megáll, nem vesszük észre, meddig dolgozunk egy művünkön. Ilyenkor teljes a koncentráció, a figyelmünket az adott dologra összpontosítjuk és tökéletesen megfeledkezünk a külvilágról. A végén pedig boldogan és kellemesen elfáradva állunk fel az asztaltól. Ugye mindenki átélte már ezt scrapbookozás közben? Naná, hogy igen! Hiszen tulajdonképpen ezért csináljuk! Persze, számít a végeredmény is, de igazából az alkotás közben átélt elmerülés különös boldogsága az, ami újra és újra visszaültet bennünket az asztalhoz, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezer más dolgunk lenne. Ez az, amit nem érdemes elspórolni magunktól, mert össze lehet ugyan rakni egy oldalt úgy is, hogy naponta tíz percet dolgozunk rajta, de az nem adja meg ezt az élményt. Neve és elmélete is van a jelenségnek, ez a Flow, az áramlat, megalkotója pedig Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, akitől mostanában két könyvet is elolvastam. (Ez csak lábjegyzet helyett.)

Igen érdekes a kreativitásról szóló műve, amiben nem mindennapi kreatív emberekkel folytatott interjúk alapján ír a jelenségről. (Kreatív az, aki egy adott területen valami teljesen újat hoz létre, akár magát a tudományterületet, vagy művészeti irányzatot, vagy valami más formában kapcsol össze már meglévő információkat, teljesen új dimenziókat hozva ezzel létre.) Szinte mindegyikük beszámol arról, hogy a tevékenysége mekkora örömforrás számára és hogy legszívesebben minden idejét ezzel tölti. Ezeknek az embereknek nem számít, hogy mennyi időt fordítanak egy-egy problémára, még akkor sem, ha közben anyagi előnyöktől esnek el, mert az igazi jutalom számukra maga a munka. Hozzáteszem, ők abból is élnek -bár sokszor jobban keresnének mással -, amivel a legszívesebben foglalkoznak, hiszen csak így lehet igazán komoly eredményeket elérni egy-egy tartományban.

Nem biztatnék azért senkit arra, hogy a scrapbookozásból próbáljon megélni. Van már néhány próbálkozó, nekik drukkolunk, mi pedig jobban tesszük, ha maradunk a kenyérkereső munkánknál és megtartjuk a scrapbookot hobbinak. Így az időnk nagy részében továbbra is azt fogjuk tenni, amit "kell", azaz külső kényszereknek engedelmeskedve cselekszünk, a kisebbik részében pedig azt, amit szeretünk, amiben örömünket leljük. Ha jól választottunk, a munkánk is ilyen, legalább részben. A többi dolognál pedig a legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk a kötelezőbe is belevinni az örömet. Ezt pedig úgy érjük el, hogy megpróbálunk minden területen egyre tökéletesebben dolgozni, figyelmünket összpontosítva és bizony az időt is rászánva. Az élet minél több területén érezzük meg az áramlat élményét, annál kevésbé fogjuk sajnálni, hogy elment a dologra az idő, hiszen tulajdonképpen azért van.

Ezzel körbe is jártam az idő témáját, ez volt az utolsó rész. Szándékosan nem írtam olyanokról, hogy kapcsold ki a tévét, tarts rendet és hasonlók, mert nagyon sok időtakarékossággal kapcsolatos tanácsadó létezik és nem akartam ezeket ismételgetni.
Azért vannak persze a scrapbookban is időkímélő módszerek, ezekről fog szólni az időkibővítő bónusz - a jövő hétfőn.
Kellemes hetet kívánok mindenkinek! Üdv: Rika

Mozaik mánia

2011-07-31T16:26:00.001+02:00

Mostanában a csapból is ez folyik: egy egész fejezet van róla a legutóbbi CK-ban és egy kihívás is volt, láttam sokan be is neveztek. Nekem meg eszem ágában sem volt most mozaikos oldalt készíteni, épp a nászutas album fényképeivel foglalkozom. Csakhogy tegnap pörköltet főztem és hát sokáig fő ugye, közben épp jól lehet papírokat vagdosni. Elő is kaptam a soha el nem fogyó Crate Paper kollekciómat és lelkesen vagdostam. Mire észbe kaptam, már le is ragasztottam, nem nagy mű, csak hogy újra belejöjjek egy hónap kihagyás után. Valamiért kívánkozott az asszimetria és mivel nem volt olyan fontos oldal, kísérleteztem. Kicsit varrtam, felénél ugyan elhagyta a cérnát, de sebaj. Az "m" betű a családnevünk miatt van kiemelve. Gyuri szerint semmilyen...

Holnap lesz még egy utolsó időkibővítő hétfő, gyertek vissza, érdekes téma lesz és szerintem megint sokan magukra ismernek majd :-)

Végül szeretném megköszönni a sok kedves gratulációt és a kommenteket a két utolsó bejegyzésemhez, nagyon örültem a hozzászólásaitoknak!

További szép vasárnapot, sok üdv: Rika

Szórakozásnak szántad, nem?

2011-07-25T07:30:00.014+02:00

Kivételesen ne beszéljünk az időről. Csukd be a szemed és gondolj vissza arra a napra, amikor felfedezted a scrapbookot és elhatároztad, hogy lesz, ami lesz, ebbe belevágsz! Emlékszel még az érzéseidre? Nálam valami olyasmi volt, hogy ez nekem kell, ezt ki akarom próbálni, borzasztóan tetszik! Aztán elkezdtem felderíteni a terepet és máris nyakig benne voltam, megszülettek az első alig-alkotások, aztán egyre többet akartam, legyek jó, ismert, tartsanak számon, legalább itthon. Blogot indítottam, kihívásokon indultam, fórumoztam. Naponta órákat töltöttem azzal, hogy beépüljek a közösségbe, kommentezzek és bejegyzéseket írjak. Ezer tervem volt, listákat írtam róla, ami elkészült, kihúztam, kitűztem, mi a következő. Míg lassan az egész újabb stressz-forrássá vált.

Becsvágyó terveim miatt már egyáltalán nem élveztem a dolgot, ez is feladattá vált, mint minden más, kiveszett belőle a spontaneitás, az akkor és ott alkotás öröme.

Aztán, szinte magától, minden a helyére került. Már egy ideje csilingelt bennem a csengettyű, hogy figyelmeztessen: nem tudok két közösségben aktív lenni, nem tudok minden blogot elolvasni, nem tudok minden nap kommentezni és hozzászólni a fórumokhoz, nem tudok naponta buzogni a Facebookon – és valljuk be, nem is kell. Ez a hobbim és az is marad. A felismeréstől felszabadultam és visszatért az öröm és a kreativitás is a munkáimba.

És veled mi a helyzet? Hány CT-tagságod van? Hány kihíváson indultál az utóbbi időben? Hány órát töltesz a dolog közösségi oldalával? És csodálod, hogy nincs időd? Ha eredetileg szórakozásnak indult, de mára kötelességek sora, anélkül, hogy pénzt keresnél vele, akkor célt tévesztettél.

Akkor most mi van? Nem kell közösséghez tartozni? Nem kell a dolgainkat senkinek megmutatni? Nem kell inspirálódni, tanulni, megméretni magunkat? Dehogynem, nagyon is kell! Az alkotónak mindig szüksége van visszajelzésekre, ráadásul csak a többiek - mi több, a legjobbak - munkáinak tükrében tudjuk lemérni, hogy mennyire vagyunk kreatívak. Hogy csak egy példát említsek, négy éve, ha valaki egy-egy elemet megemelt az oldalán, az külön említést érdemelt. Ma ez a technika természetes, mindenki ismeri. Ma pl. a festős, textileket és különféle saját készítésű virágokat felvonultató oldalakat csodáljuk meg. Bár hobbi, mégis fontos, hogy ismerjük a tartományt (Csíkszentmihályi kifejezése), figyeljük, hova fejlődik, tudjuk, mit csinálnak a többiek és időt szakítsunk véleménycserére, kommunikációra, inspirálódásra, tanulásra. De érdemes nagyon meggondolni, hogy kik azok, akik nekünk tényleg irányadók, akik számítanak. Melyik kihívások fejlesztenek, tanítanak valamit, vagy inspirálnak? Szóval nem tudok igazán tanácsot adni abban, hogy mennyi időt fordíts a hobbidra. Fontos, hogy ismerd a célod és figyeld a környezeted visszajelzéseit. A családtagok megbízhatóan jelzik, ha túlzottan belemerültél, ahogy többnyire a mérleg kijelzője is :-)

Találd meg az egyensúlyt és élvezd! Ebben a szellemben kívánok mindenkinek kellemes, alkotós hetet!

Ilyenek voltunk

2011-07-23T17:17:00.002+02:00

Így sikerült a romantikus nézés :-)

Fotó: Tucsek Tünde
További szép hétvégét, sok üdv: Rika

Előbb a munka, aztán a szórakozás?

2011-07-18T07:30:00.001+02:00

Időnként van egy szabadnapom és ilyenkor mindig ugyanazon dilemma előtt állok. Csináljam meg először az összes dolgomat, hogy utána nyugodtan tudjak alkotni a maradék időben, vagy menjek és scrapbookozzak? Bevallom, sokszor döntök az utóbbi mellett. Reggel gyorsan megfutom a kötelező köröket, aztán sürgősen levonulok a kuckómba alkotni. Ilyenkor még friss vagyok, buzog bennem az alkotni vágyás, hiszen sokszor hetekig nem jutottam hozzá előtte, ráadásul hol van még a nap vége! Az sem mellékes szempont, hogy Gyuri többnyire dolgozik, így nincs rossz lelkiismeretem, hogy nem vele vagyok a szabad időmben. Egy ilyen délelőtt többnyire el is telik alkotással, általában el is készülök egy-egy oldallal. Egyedül a journalingot nem szoktam ráírni rögtön, mert azt sokszor elrontom, ha a vége felé már úgy érzem, sietnem kell. Inkább hagyom kiforrni és visszatérek az oldalhoz másnap.

Alkotás után úgy fel vagyok dobva, hogy már nem nehéz gyorsan megfőzni, vagy összetakarítani, mielőtt hazaér a párom. Szóval az én válaszom a fenti a kérdésre: nem mindig, néha kezdődhet szórakozással is a nap :-)

A mi napunk

2011-07-17T14:12:00.000+02:00

Ígértem egy beszámolót az esküvőnkről, de nem is tudom, hol kezdjem! Ennyi boldogságról nehéz röviden írni, úgyhogy most egy rossz posztot fogok írni, hosszú lesz.
Délután volt a szertartás, így a délelőtt még viszonylag nyugodtan telt, nem sok dolgunk volt, már készen volt minden. Gyuri elment Dóriért, aztán elmentünk a csokorért. Sajnos nem volt szép és nem is olyan, amilyet képzeltem. Ezen dühöngtem egy sort, aztán még átmentünk a terembe kirakni az ültetőkártyákat és megnézni, minden rendben van-e. Két órára jött a fodrászom, Gabi, aki egyben a sminkemet is készítette és Gyuri haját is levágta. Aztán hamarosan megérkezett a fotósunk is, Tucsek Tündi. A család közben a mamánál gyülekezett, hallottam, amikor megjöttek az enyéim is és gyorsan leszaladtam üdvözölni őket. Békésen eszegettek, miközben mi készülődtünk. Már épp belebújtam a ruhámba, amikor elkezdtek tapsolni a teraszon - én pedig, mint a filmekben, levonultam a lépcsőn és mindenki ott állt körben és mosolygott. Igazi nagyjelenet volt.

Olyan kedves volt a család, hogy még a teraszt és az autót is feldíszítették, amit mi nem is terveztünk. Talán jó is nem mindent kézben tartani, van lehetőség a meglepetésekre. Anyósom az otthoni vendéglátást vállalta magára, vele is csak annyit beszéltem meg, hogy ne az legyen, ami a vacsoránál, a többit rábíztam és nagyon jó volt így.

De ott tartottam, hogy elindultunk - ellenkező irányba, az óra pedig ketyegett! Kicsit izgultam, de aztán szerencsére Bandi ráfordult a városba vezető útra és simán odaértünk, még le is tudtunk parkolni a ház előtt, nem kellett sétálnunk a nagy melegben. Persze előtte nap megkérdeztem, lesz-e rendezvény, le lesz-e zárva valamelyik út, de szerencsére át lehetett hajtani a Városligeten.
A VI. kerületi I. számú Házasságkötő teremben volt az esküvőnk, biztos ismeritek, régi épület, egyből be is húzódtunk a hűvös kapualjba. Hamarosan érkezett még pár vendég, a kollégáim és a barátnőm, mást nem is vártunk. Mi felmentünk, a többiek lent vártak, mert volt előttünk esküvő. Mi addig az előtérben kaptunk egy kis eligazítást, még el is próbáltuk a felállást. Nagyon kedves volt a hostess, mindent elmondott és felhívta a figyelmünket, mit ne csináljunk. Aztán kijött a másik pár és a vendégeik, ők is nagyon kedvesek voltak, odaköszöntek, megdicsértek, egyáltalán nem volt zavaró, hogy találkoztunk. Mikor a mi vendégeink bementek, becsukták az ajtót és vártunk, hogy elkészüljenek bent az előkészületekkel. Akkor már a torkomban dobogott a szívem, aztán felcsendült a zenénk (Haydn Londoni szimfóniájából választottam a harmadik tételt, egy menüettet), kivártuk a megbeszélt ütemet, kitárult az ajtó és bevonultunk. Ezt úgysem lehet leírni, de aki átélte, tudja milyen :-) A boldogságon és az izgalmon kívül csak annyira emlékszem, hogy megpróbáltam körbemosolyogni mindenkire.

Az anyakönyvvezető fantasztikus volt! Örökké hálás leszek neki, hogy ilyen kedves, szívhez szóló, meleg hangulatú esküvőnk volt. Minden mozzanat ünnepélyes volt, mégis oldott hangulatban zajlott az egész. Nem volt ledarált sablon szöveg, bár biztosan megvannak a bevált mondatai, de azokat úgy adta elő, hogy teljesen nekünk szóltak. Sajnos, csak mondattöredékekre emlékszem, pedig nagyon figyeltem. Remélem, jó lesz a videó, mert szeretném visszanézni. Szép volt a gyertyagyújtás, érdemes kérni. A lányok mondták a vacsoránál, hogy azt hitték, hosszú és unalmas lesz a szertartás, de egyáltalán nem volt az nekik. A végén kifejezetten jól esett a pohár pezsgő. A szülőkkel is koccintás volt, a szülőköszöntőt korunknál fogva már furcsának éreztük volna. A miénk után már nem volt több esküvő, ezt én kértem még a bejelentkezésnél, mert tudtam, hogy jönnek kollégák és nem akartam, hogy az utcán kelljen gratulálniuk. Tudtuk fogadni a gratulációkat a teremben és itt készült a családi fotó is.

Végül kiküldték a vendégeket és mi vonultunk le a lépcsőn utoljára. Nagyon tudom ajánlani a VI. kerületi esküvőszervezőket, minden profi volt!
A család hazament folytatni az eszegetést-iszogatást, mi pedig elmentünk fotózni. Első helyszínnek lefoglaltam egy asztalt a Kogart kertjében, vártak bennünket, minden rendben volt itt is. Jó ötlet volt hideg limonádéval indítani, mert még akkor is volt 35 °C. A fotózás érdekes élmény volt, aztán, hogy milyen képek sikerültek, azt majd meglátjuk! Mindenesetre nagy feltűnést kelt az ember, ha a Hősök terén a kisföldalatti megállójában fotózkodik! Amikor kijött egy turistacsoport, rögtön elkezdtek minket fényképezni, úgyhogy van rólunk valahol a világban egy csomó kép :-)

A találkozásaink helyszínein készültek a fotók, de két óra elég kevés volt a pózolásra, főleg, hogy a Ligetbe gyalog mentünk. Utána már mennünk kellett a vacsorára, késtünk így is egy negyed órát. A család már ott várt bennünket a Szőnyi Hotelnél. Számunkra jó választás volt ez a hotel, családias, közel van hozzánk és nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. Minden szavunkat lesték egész este, és finomak voltak az ételek is. Apukám -kis rábeszélésre és anyu segítségével- készült egy ünnepi beszéddel, egy másikat jómagam mondtam, amíg vártunk a főételekre. Aztán már csak eszegetés és beszélgetés volt, végül felvágtuk a tortát és lassan véget is ért a vacsora.

Úgy érzem, mindenki jól érezte magát, a nagylányok összebújva sutyorogtak, Adélka egy csomószor odajött megfogdosni a ruhámat :-) Jó volt így, családi körben ünnepelni, pedig volt egy időszak, amikor azt gondoltam, jobb lett volna csak négyen bemenni és összeházasodni. Persze igazából erre vágytam, egy szép és emlékezetes családi ünnepre és teljesült is az álmom.

Becsúszott pár apró hiba, amit kijavítanék, ha lehetne és bár a napot nem árnyékolta be, mégis leírom majd, hátha másoknak segít. De azt majd legközelebb, így is igénybe vettem az olvasó türelmét :-)

Köszönöm itt is a gratulációkat, amiket a Facebook-on és a Scrap.hu-n kaptam, nagyon kedvesek vagytok! Holnap lesz egy rövid szösszenet az időről, aztán remélem, hamarosan alkotok is valamit, már hiányzik! További szép napot, sok üdv: Rika

Romantikus nászút

2011-07-15T21:43:00.000+02:00

...racionalistáknak. Nem is tudom, hogy sikerült ezt kitalálnom, valahol elhagytam az önismeretemet. Az úgy volt hogy nem volt semmi ötletem, hova mehetnénk egy pár napra nászútra, aztán amikor olvastam Nóri blogján a Villa Fiore-ról, teljesen fellelkesültem és másnap sikerült is lefoglalnom három éjszakát. Aki nem tudná, a Villa Fiore a Balaton-felvidéken, Lesencetomajhoz közel, a Gubacsi malomból átalakított panzió. A honlapját megnézve úgy érzi az ember, egy másik világba fog csöppenni : provance-i romantikát ígérnek. Innentől Villa Fiore-rajongók ne olvassák!
Kedden indultunk, az út nagyon szép a Balaton-felvidék falvain keresztül. Még romantikus fotózkodásra is megálltunk egy búzamező szélén.

Direkt elvittem a nőiesebb ruháimat, természetesen a szobánk színéhez illeszkedő barna színárnyalatokban. Odafelé megnéztük a nagyvázsonyi várat, amit gyerekkoromban láttam utoljára. Akkor nagy volt, mostanra valahogy összement :-)

A villában a két kutya köszöntött bennünket, majd elfoglaltuk a szobánkat. A Bruno jutott, valószínűleg, mert az a legkevésbé attraktív szoba és az volt már csak üres, amikor foglaltam. A szoba, mint a többi is, antik bútorokkal van berendezve, nagymama ágya - túl rövid ahhoz, hogy kényelmesen alhass benne -, két fotel, asztalka, egy szúette szekrény, -amibe képtelen lettem volna belepakolni- lefestetlen ajtók, leszakadt rolók.

A falon egy polcon gyertyák, szárított rózsa, a romantika kellékei.

Ekkor már elfogott halvány sejtés, hogy ez a szállás nem lesz az igazi. Bejártuk a házat, amelybe a tulajdonosok nyomasztóan sok régi tárgyat, részben értékes antik darabokat, részben rengeteg giccset, vagy ócskapiacon összeszedett vackot halmoztak fel. Mindezt kiegészítették még ilyesmi holmikat áruló lakberendezési üzletek kínálatával. Akármerre néztem, angyalkák, szárított virágok, mindenféle csetreszek, fali díszek, lámpák, a legkülönfélébb textilek, újságokból kivágott bekeretezett képek, képeslapok, kosarak és még sorolhatnám miféle dolgok voltak hivatva megteremteni a provance-i hangulatot. Meg is tették, csak nekem ez túl sok volt! Gyorsan kimenekültünk a kerti tóhoz. Ez a villa egyik pozitívuma, a másik a konyha. Erre a kettőre tényleg nem lehet panaszkodni. Mi is megmártóztunk a vízben, miközben a békák kiugráltak a partra.

A villa kertje egyébként úgyszintén laza nemtörődömséggel van kialakítva. A tóhoz vezető úton átbujkálhatsz a száradni terített agyonmosott ágyneműk között, a falak mellett a házba már nem férő kacatok odahajigálva. A gazokat hagyják nőni, a hamutartókat nem ürítik ki és az almát, amibe egyik este beleharaptam és letettem egy asztalra, másnap én dobtam ki. A házigazdák alapjáraton működnek, egész délután telefonálnak és üldögélnek, borozgatnak, mintha csak barátokat látnának vendégül. Ha a tó nincs kitakarítva, hát nincs.

Reggel például csodálkozva kérdezték tőlünk, amikor negyed nyolckor lementünk reggelizni, hogy nem tudtunk aludni? A reggelit ugyanis nyolc óra tájban kezdték kirakosgatni. Ami azt illeti, aludni sem nagyon tudtunk, mert az egész egy út mellett van, amelyen éjjel-nappal nagy a forgalom. Amellett a matrac jobban hullámzott, mint a Balaton, a szétnyúlt gumis lepedő pedig mindig összegyűrődött alattam.

Aki netán az esküvőjét tervezné ott tartani, határozottan eltanácsolnám. A konyha 20 főre tervezett, ennél több főre csak hideg svédasztalos kaját tudnak kínálni. Az sem lehet épp felemelő, hogy a vendégeknek toitoiba kell járniuk, a kert mögött mindjárt a kukoricaföld kezdődik, düledezik a kerítés és a kutyák rongyain átgázolva kell hátramennie a násznépnek.

Azért persze jó is volt ám! Finom volt az étel, hangulatos zene szólt, amikor kint üldögéltünk az almafák alatt, szép volt Szigliget és isteni volt a Balaton! Máshol ki sem lehetett volna bírni, mint a vízparton, ott viszont nagyon élveztem.
Legközelebb egy sima szállodát választok, ahol az olyan kispolgári dolgok fontosak, mint a tisztaság, a ropogós ágynemű és a légkondi :-)

A következő bejegyzés már tényleg az esküvőről szól majd, csak sajnos nincs képem hozzá. Kellemes hétvégét, sok üdv: Rika

Kedves Olvasóim!

2011-07-11T07:30:00.008+02:00

Ma nem lesz az időkibővítő hétfő, mivel sajnos nem értem rá megírni :-)

Ugye nem is lenne csoda, hiszen tényleg elfoglalt voltam a hétvégén. De itt jön képbe egy fontos dolog: a tervezés! Ha olvasol életmód tanácsadókat, akkor biztos a könyököd jön ki az egész: írj egy listát a teendőidről, aztán tedd őket fontossági sorrendbe, 1-2-3. Priorizálj, előbb a fontos dolgokat végezd el, blablabla. Biztos ismered. Nem értek ezzel teljesen egyet! Az ilyen listakészítés napi szinten biztos az agyamra menne. Miről érdemes listát írni? Szerintem csak arról, ami nem megy jól. Nekem pl. a főzés, úgyhogy felírom két-három napra, mit akarok főzni, aztán a hozzávalókat. Ez anyósomnak tök fölösleges, csak benéz a hűtőbe és már tudja, mit főz. Nekem más teendőt nem is kell listáznom, azokra többire inkább rutinom van. Az is segít, hogy utazás közben végiggondolom a dolgokat, elképzelem, mit mikor fogok csinálni, ennyi elég is.

Más, ha stresszhelyzetben vagyok. Most esküvő előtt volt egy listám a teendőkről és amikor el volt intézve valami, csak szépen kihúztam. Nagyon megnyugtató volt. Ezt a munkahelyemen is szoktam alkalmazni, ha sok a dolgom és nem szeretnék elfelejteni valamit. Lehet az Outlookban is, ez hosszabb távra jó, aznapra jobban szeretem a cetliket.

Itt írnék még a teendők sorrendjéről. Egyik ember a legfontosabb munkát végzi el először, majd amikor túl van rajta, a többi kevésbé fontosat. A másik típus, ide tartozom én is, először "kipucolja" a terepet, elintézi az apróbb teendőket, mielőtt a fontos munkának nekiáll. Nincs jobb, vagy rosszabb megoldás, de érdemes kitapasztalni, neked melyik válik be jobban.

A legfontosabb az, hogy valami módon urai legyünk az időnknek. Hogy ki hogyan éri el, ahhoz szerintem próbálgatás kell.Úgyhogy ebben az értelemben jó kísérletezést kívánok erre a hétre!

P.S. Amint lesz egy képem, jövök az esküvői beszámolóval.

Csináld meg - még ma!

2011-07-04T07:30:00.006+02:00

Miért jó valamit mindjárt megcsinálni? Mert általában könnyebb. „Amit ma megtehetsz…” – ugye ismerjük? És mégis hányszor fordul elő velünk, hogy igenis elhalasztjuk. Holnapra, vagy holnaputánra, vagy a hétvégére, vagy a szabadságunk idejére. Amikor ezt írom, épp a vasalást halasztottam el még egy nappal. Pedig tudom, hogy nem érdemes, mert a frissen beszedett ruhákat sokkal könnyebb kivasalni, mint a csonttá száradtakat. ( Ha már a vasalásnál tartunk, tedd fel magadnak a kérdést, hogy kell-e egyáltalán vasalni. Egy ismerősöm szerint, aki bájosan hordja a gyűrött ruhákat, egyáltalán nem. Nekem ez nem menne, úgyhogy szerintem kell, kivéve az ágyneműt, a törölközőket és a fehérneműt. Hogy még zoknit is vasalsz? Akkor van mit racionalizálnod ;-)

De szavam ne feledjem, arról akartam írni, hogy miért jó valamit azonnal megcsinálni. Egy sor háztartási példát lehetne még hozni, de maradjunk most a hobbinknál. Tegyük fel, hogy szuper napod volt, egy sor remek képet készítettél a családról egy ünnepen, kiránduláson, akárhol. Rögtön le is töltöd őket, mert ugye a fotók mindig akkor a legérdekesebbek, amikor friss az élmény :-) Vagy ti még nézegetitek az öt évvel ezelőtti nyaraláson készült képeket? Ugye nem? A kulcsszó a frissesség: friss az élmény, friss a kép és általában rögtön támad is hozzá néhány ötletünk. Használd ki ezt a lendületet, és amíg pl. a család pihen, vagy tévézik, dobd össze az új oldaladat! Az ilyen spontán oldalak nálam feleannyi idő alatt készülnek el és számomra sokkal nagyobb élvezet ezeken dolgozni, mint azokon, amik régóta a listámon vannak és időközben szinte kötelezettséggé váltak. Ez a cikksorozat is melegében íródott: amikor jött az ötlet, megírtam rögtön hat-hét cikket. Most már csak átnézem, javítgatok rajta, aztán mehet a blogra. Kinek lenne ideje most cikkeket írogatni?

A másik ok, amikor érdemes halogatás nélkül dolgozni egy témán, ha benne vagy egy hangulatban. Nekem most az esküvői dekoráció ilyen, de ilyen az is, amikor adventi naplót készítünk, benevezünk egy kihívás-sorozatra, vagy beiratkozunk egy tanfolyamra. Ha nem haladunk napról napra, akkor oda a hangulat és utólag szinte képtelenség elkészülni az ilyen művekkel. Inkább érdemes ráállni, hogy minden nap szakítasz rá egy kis időt és rögtön megcsinálod az aznapi feladatot. Mivel ilyenkor többnyire minialbumok készülnek, ez nem olyan hosszú idő.

Végül nem marad más hátra, örülj a kész műnek!

Esküvői dekoráció

2011-07-02T21:22:00.002+02:00

A gyűrűink. Egyszerű arany karikát választottunk, hogy ne üsse a jegygyűrűmet és ne menjen ki a divatból. Nem húztuk fel, de néha megnézegetem a fiókban őket :-) Ma készítettem el az ékszerdobozunk díszítését. Végül nem használjuk a gyűrűpárnát, mert a gyűrűvivő kislánynak kinézett unokahúgom "az a baj, hogy akkor mindenki engem néz" indoklással nem vállalta a feladatot. Így aztán Gyuri zsebébe kerülnek a gyűrűk. Itt már eltértem a négyzetes díszítésemtől, valami kis lazábbat akartam, de hozzáteszem, egy picurka darabom sem maradt a fényes és a domborított kartonból.

Mához egy hétre már az esküvői vacsin ülünk, remélhetőleg mindenki megtalálta a helyét és lassan a vacsora végén tartunk. Hogy mindez könnyen menjen, elkészítettem a menükártyákat és az ültetőkártyákat is. Megtartottam a meghívón alkalmazott dizájnt, hogy egységes arculat legyen, de itt másik betűtípust alkalmaztam. Biztosan emlékeztek, Atyus gyártott nekem magyar ékezetes Zapfino-t, amit végül nem használtam a meghívón, mert épp a nagy m, e és gy betűi nem tetszettek. Na de most elővettem, szerintem úgysem emlékszik senki, mivel volt írva a meghívó. A fotó elég rossz, estére lettem készen. A menükártyák óriásiak lettek, de ehhez a betűtípushoz kellett a méret, hogy olvasható legyen, meg aztán külön van a gyerek- és a vegetáriánus menü. Igazából türelmem sem volt már variálni vele. Legfeljebb lefektetjük az asztalra, ha zavaróan nagy lesz.

A WhiteWedding készíti a dekoráció és nagyon bízom benne, hogy a miénk is olyan szép lesz, mint a többi a blogjukon. Egyébként nagyon izgulok, hogy minden jó legyen, de szerencsére az összes szolgáltatónk laza. Gondoljátok el, minden más kezében van: hogy a megfelelő zene szólal-e meg, hogy szép lesz-e a ruhám, a sminkem, a csokrom, hogy milyen lesz a terem, az étel, a torta, hogy sikerülnek a fotók... minden. Igaz, hogy szinte mindent kipróbáltam, most már csak bízni kell :-)

Drukkoljatok! További jó hétvégét, sok üdv: Rika

Ne hagy, hogy lopják az idődet, hacsak...

2011-06-27T07:30:00.004+02:00

nem te magad lopod. Hogy a saját idejét senki sem lopja? Akkor van egy ellenpéldám. A múltkor gyorsan el kellett olvasnom egy könyvet, mert könyvtári volt és elő volt jegyeztetve. Nem volt hosszú könyv, viszont eredetiben olvastam, ami azért nekem is lassabban megy, mint magyarul. Nagyon érdekelt, de tudtam, hogy otthon esténként max. tíz percet tudok olvasással tölteni, utána vagy Gyuri szeretne aludni, vagy én is :-) A munkahelyemen nem lehetett, mert ellentétben a közvélekedéssel, a könyvtáros nem olvas sokat :-)

Reggel felkelhettem volna korábban, de az meg nem életszerű, hogy az ember felkel és leül olvasni, legalábbis nekem fura lett volna. Maradt a közlekedés, nem új ötlet, ugye? Csakhogy a leghosszabb szakaszon trolival járok és azon nem tudok olvasni, mert felfordul a gyomrom. Kicsit megyek a kisföldalattival és a villamossal, de a hatoson meg nem mindig tudok leülni, főleg nem délután. Kitaláltam, hogy egy kicsit hosszabb és kényelmesebb úton fogok bejárni: reggel beszálltam a végállomáson a földalattiba és elmentem vele a Vörösmarty térig, onnan lesétáltam a 2-es villamoshoz és azzal mentem a megállóig, ahonnan még pár száz méter gyalog a munkahelyem. Így kb. 15 perccel tovább tart az út, mintha az Oktogon-Körút szakaszt választanám, viszont végig, összesen kb. egy órát tudok ülni és olvasni. A reggeli és esti negyedórát pedig egyszerűen elloptam a készülődéstől, a munkaidőmből (még szerencse, hogy rugalmas) és az esti teendőktől. Két hét alatt értem a könyv végére, utána egyszerűen visszatértem a régi kerékvágásba.

Ez csak egy példa arra, amit én akciózásnak hívok. Nyolc órás munka mellett nincs lehetőség arra, hogy mindig mindent jól csináljak, sőt arra sem, hogy egyáltalán foglalkozzak mindennel. Amikor fürdőbe járok, nem akarok házitündér lenni; amikor scrap kihíváson veszek részt, elmarad a sport; most, hogy az esküvőre készülök és magamat, meg a környezetemet is meg kell szépíteni nem jut időm scrappelni. Nincs ezzel semmi baj. Majd ha ennek az időszaknak vége lesz, valami másik területre koncentrálok.

TIPP: Gondold végig, honnan tudnál elcsenni egy kis időt arra, ha valamit pluszban bele szeretnél illeszteni a napjaidba. Ha kipróbáltad és megy, írd meg, mi volt az!

Amikor csak vánszorog az idő

2011-06-20T07:30:00.002+02:00

Most, hogy itt az nyári szünet, amit a gyerekek annyira vártak, engem is hatalmukba kerítettek a régi emlékek. Amikor suliba jártunk, alig vártuk, hogy szünet legyen, aztán meg azt, hogy kimaradjunk, hogy leérettségizzünk, lediplomázzunk. Hogy legyünk végre felnőttek és azt csinálhassunk, amit csak akarunk. A szabadságra vágytunk, az önrendelkezés jogára. Mert suliba járni kötelező volt, és az én időmben még a felsőfokú tanulmányok sem voltak olyan szabadok, mint manapság. Nekünk még be kellett járni az előadásokra, bár akkor már legalább arra a szakra jártunk, amit előzőleg mi magunk választottunk. Sejted, ugye, hogy mire akarok kilyukadni? Az ember a kötelezőt érzi hosszúnak és alig várja azt az időt, ami felett maga rendelkezhet. De mit tegyünk, hogy rövidebbnek és kevésbé nyűgösnek érezzük a kötelezőket? A legjobb megoldás erre, ha azt csinálod, amit igazán szeretsz. Ami persze álom, mert ha még ilyen is a munkád, akkor is van benne egy csomó részfeladat, amit nem szeretsz, ami rutin. Hogyan lehetne ebből kitörni és valahogy elkerülni a sablonosságot?

A fodrászom, Gabi talált erre egy jó megoldást. Eredetileg egyik héten délelőttös volt, másik héten délutános, és mindig a szalon tulajdonosával volt egy műszakban. Míg ki nem találta, hogy inkább napi váltásban szeretne dolgozni, pl. hétfőn-szerdán délelőttös, kedden-csütörtökön délutános. Mire volt ez jó neki?

- Először is ő maga döntött erről és harcolta ki magának, vagyis a kötelező beosztás helyett önmaga rendelkezett az idejével. Így is ugyanannyit dolgozik, de mivel ő alakította így, sokkal jobban érzi magát.

- Jót tett a vendégeknek, mert van, aki mindig csak reggel, vagy épp délután tud menni, így nem kell egy hetet várnia, elég csak pár napot.

- Változatosabbá tette a hetét. Ő maga mesélte, hogy már az jó, ha tudja, másnap csak délutánra jön és reggel mondjuk nem kell felkelnie, vagy kertészkedhet otthon.

- Nincs mindig egy műszakban a főnökével, szabadabbnak érezheti magát.

Tipp: Vizsgáld meg az időbeosztásodat, nem tudnál-e jobban magad kedvére alakítani egy-egy napot anélkül, hogy a kötelességeidet elhanyagolnád. Ha van egy jó ötleted, hagyj egy megjegyzést, hátha másoknak is segítesz vele!

Pestiek falun

2011-06-19T14:26:00.000+02:00

Rendszeres olvasóim biztosan emlékeznek rá, hogy tavaly egy minialbumban adtam át névnapi ajándékomat Gyurinak. A beváltására ugyan több mint egy évet kellett várni, de a pünkösdi hétvégén végre sikerült elutaznunk egy kicsit, nagyon ránk fért már a pihenés. Az úticél mi más lehetett volna, mint Tiszadorogma, ahol két éve is voltunk. Gyurinak maga a földi paradicsom, két-három napra pedig még én is elfoglalom magamat és persze nagyon jól lehet pihenni, mert semmi csábító kínálat, műemlék stb. a környéken. Most is sokat sétáltunk és bicikliztünk a gáton és bementünk az ártéri erdőbe is. Rengeteg állatot lehet látni, fényképezni viszont sokkal nehezebb őket. Nekem nem is volt ilyen ambícióm, de azért Gyuri gépével sikerült lekapnom egy gémet. A többi a "merevlemezre" került: az út közepén vakarózó kis róka, az erdő szélén osonó vadászgörény, a tőlünk nem messze felröppenő fekete gólya és jégmadár. Idén bevállaltam a hajnali ücsörgést lessátorban, legalább megtudtam, hogy három órát bírok ki felállás és a lábaim megmozgatása nélkül.

Azért vicces dolog a lessátor. Kezdjük azzal, hogy későn mentünk ki, a pocsolyában éjszakázó madarak így megláttak bennünket, és huss, több száz madár, főleg kacsa reppent fel előttünk a hajnali derengésben :-)) Vigaszul mondtam Gyurinak, hogy ebből lesz az anekdota, mit mesélnénk már, ha simán kimegyünk, felállítjuk a sátrat és fotózunk?! Nekem egyébként ezt az állatot sikerült lefotóznom a sátorból :-)

Reméltem, hogy lesz egy oldal, na nem a macskával, hanem a jobb képekből, de ez hiú reménynek bizonyult. Jelenleg az összes lelki energiámat elviszi az esküvőszervezés. Már nem is untatlak vele benneteket, de nagyon sok időt és odafigyelést igényel. Még néhány dolog hiányzik, el is fog menni ezekkel a következő három hét.

Holnap azért lesz időkibővítő hétfő, megint a szubjektíven megélt idővel foglalkozom majd. További szép napot, sok üdv: Rika

Mire megy el az idő?

2011-06-13T07:30:00.012+02:00

 Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem szoktam időhiányra panaszkodni. Szoktam, bár mostanában nem annyit, mint régebben.   

Egyszer, amikor egy bölcs asszonynak épp arról panaszkodtam, hogy reggeltől estig bent vagyok a munkahelyemen és nincs igazán időm semmire, ő egy ideig hallgatott, aztán megkérdezte: Mennyi a munkaideje? Egy pillanatra ledöbbentem ettől az egyszerű kérdéstől. Mennyi lenne, hát nyolc óra, gondoltam. Ahogy kimondtam, rájöttem, miért kérdezte: hogy vegyem tudomásul. Nyolc óra a munkaidő, hozzáteszem, nekem akkor csak 7,5 volt, amellett nem kellett hétvégén dolgoznom – most már kell – és megkaptam a német és a magyar ünnepeket is (ezeket még most is megkapom). A helyzet tehát korántsem volt annyira rossz, mint ahogy én éreztem. A múltkor a szubjektív időérzékelésről írtam, de ahhoz, hogy bánni tudjunk az időnkkel, tudnunk kell, mire is megy el pontosan. Nézzük meg ma objektíven, mire mennyi időt fordítunk.

Csíkszentmihályi Mihály, akinek a kutatásait még fogom emlegetni, a 90-es években az Amerikai Egyesült Államokban végzett reprezentatív felmérése alapján az emberek az ébren töltött 16 órájukat a következőképpen töltik: 24-60%-át hasznos tevékenységekkel, azaz munkával és tanulással; a fenntartó tevékenységek, ide számít minden, amit saját magunk és javaink ápolására fordítunk (házimunka, bevásárlás, főzés, étkezés, tisztálkodás, közlekedés) elvisznek 20-42%-ot, a szabadidős tevékenységekre pedig 20-43% marad. Minket legjobban az utóbbi kategória érdekel, ezért nézzük meg ezt részletesen is: tévézés, olvasás 9-13%, hobbik, sport, mozi, vendéglő 4-13%, társasági és társadalmi élet 4-12%, pihenés, semmittevés 3-5%.

Azért van benne ekkora szórás, mert igencsak eltérhet az emberek kora, neme, társadalmi helyzete és egyéni érdeklődése szerint. Az adatokat úgy kell nézni, hogy minden egyes százalék heti egy órának felel meg.

A tiszta szabadidő tehát 4-13 óra hetente. A kérdés az, hogy sok ez, vagy kevés. Ha azt vesszük, hogy egy scrapbook oldal elkészítése kb. 1-3 órába kerül, nem túl sok. Épp heti egy oldalra, plusz a kapcsolódó tevékenységekre elég. De ha végiggondoljuk, hogyan éltek az emberek régebben, rá kell jönnünk, hogy a szabadidő korunk egyik legnagyobb vívmánya! Nem is kell visszamenni a 20. elejére, amikor egy cseléd jó ha vasárnap délután kimenőt kapott, elég, ha csak visszagondolunk arra, hogy mi még jártunk szombaton iskolába. Ha te már nem, akkor szerencsés vagy és persze fiatalabb nálam. Persze az ember sosem „lefelé“ hasonlítja össze a helyzetét, hanem „felfelé“, úgyhogy az ilyen példa sovány vigasz! Maradjunk inkább az objektivitásnál!

TIPP : Fogj egy füzetet, vagy egy pár papírt és mérd fel két-három hétig, hogy állsz az időddel! Mennyi az, ami tényleg le van kötve és hány százalékkal gazdálkodhatsz szabadon? Ha látod a számokat, sokkal reálisabban tudsz hozzáállni az időhöz.

P.S. Ne szkreppeld meg a füzetet! Merő időpocsékolás :-))

Az idő paradoxona

2011-06-06T07:08:00.002+02:00

Sajnos mindjárt az elején csalódást kell okozzak: időkibővítő – egyenlőre legalábbis – nem létezik. Jó hír viszont, hogy nagyon is tudjuk befolyásolni a szubjektív időérzékelésünket, azaz hogy milyen hosszúnak érezzük az időt. Az emberek általában az öregedéssel egyenes arányban érzik, hogy egyre gyorsabban telik az idő, a nyugdíjasok pedig „sosem érnek rá“. Hogy a csudába lehet ez, amikor elméletileg nekik kellene a legtöbb idejüknek lenni, hiszen nekik ott az egész nap! Nos, az egyik ok biztosan az, hogy segítenek az unokák nevelésében, a másik, hogy lassabban lesznek készen mindennel, de ezek még nem magyaráznák meg, miért érzik az emberek már negyven felett, hogy egyre gyorsabban telnek az évek. A dolog kulcsa a történések sűrűségében rejlik. Azaz akkor érezzük, hogy gyorsabban telik el az idő, amikor nem történik semmi különös, a napok egyformaságban telnek, aztán jön a hétvége, így mennek el a hónapok és már itt is van újra a karácsony! Ha visszanézünk egy ilyen évre, akkor azt érezzük, hogy kifolyt az idő a kezünk közül és nem történt semmi, nem tudunk semmit felmutatni. Ezért van az, hogy fiatalon, amikor a fontos dolgok, a sorsdöntő választások történnek, még hosszúnak érezzük az időt, később pedig egyre rövidebbnek. (Ez negyven felett könnyen elképzelhető, hiszen megvan a párunk, a gyerekeink nagyok, a munkánkban beállt a rutin.) Ha viszont van néhány kiemelkedő esemény az évünkben, mondjuk abban az évben házasodunk :-), vagy szerzünk meg egy diplomát, vagy nyelvvizsgát, állunk újra munkába, vagy iskolázunk be egy gyereket, akkor annyi készülést, tanulást, szervezést igényel ez az egy esemény, hogy máris tudjuk, mire fordítottuk az időnket. Hát ha még nem is csak egy ilyen van, hanem több! Könnyű belátni, hogy ha azt akarjuk, hogy “több időnk legyen” – azaz hosszabbnak érezzük a rendelkezésünkre álló időt – akkor a legjobb, amit tehetünk, ha gondoskodunk arról, hogy történjen velünk valami. Fogalmazzunk meg több kisebb-nagyobb célt, amit abban az évben szeretnénk megvalósítani. Bontsuk le ezeket havi, heti teendőkre és töltsük ki vele az időnket! Ezek a pontok biztos fogódzót kínálnak az időben, nem hagyják csak úgy elfolyni.

Persze ha nem strukturáljuk az időnket, az “élet” akkor is megteszi helyettünk – munkába kell járnunk, vagy a gyerekünk igényei szerint kell alakítani a napunkat. Ezek azonban mind olyan külső tényezők, amikhez alkalmazkodnunk kell, de nem magunk alakítjuk őket, ezáltal megint csak beáll a “nincs időm semmire” érzés. A másik kulcsszó ugyanis az önrendelkezés, de erről majd egy másik alkalommal.

TIPP: Gondold végig, életed melyik időszakáról van a legtöbb emléked! Mi történt akkor? És mit tehetnél most, hogy emlékezetessé tedd az évedet?

Időkibővítő hétfő -holnaptól

2011-06-05T21:27:00.001+02:00

Pár napja lezárult a szavazás itt a blogomon, köszönöm azoknak, akik részt vettek. Ami az eredményt illeti, nem erre tippeltem volna :-) Bár összesen nem sokan voksoltak, ahogy nőtt az időhiánnyal küszködő szavazók száma, úgy körvonalazódott bennem az következő hetek témája itt a blogon. Hétfőnként be fogom indítani azt a bizonyos időkibővítőt :-) Igaz, kicsit még ormótlan, zajos és mintha egy kicsit füstölne is működés közben, de bátor ember vagyok, kiállok vele a közönség elé :-) Azért elöljáróban annyit, hogy nem vagyok guru, úgyhogy nem fogom megmondani neked, hogyan legyen több időd. Mindössze a saját tapasztalataimat fogom megosztani, saját élethelyzetemből kiindulva. Ami kb. ennyi: negyvenes dolgozó nő, városlakó, alkalmazott, párkapcsolatban, gyerek nélkül. Aki itt olvasgat, ezt már úgyis tudta :-) Gyere, olvasd el és szólj hozzá, tökéletesítsük együtt az időkibővítőt!

Az örök bakancs

2011-05-31T21:29:00.001+02:00

Ha a címből bárki is az azt hinné, hogy most túrabeszámolóval jövök, az téved! Egy új oldalt mutatok, amit a hétvégén dobtam össze, újabb öröm-szkeppelés keretében. Kellett egy kicsit alkotni, az ötlet rég megvolt, a fotó is, sőt a cím is ki volt vágva. A téma ezúttal Gyuri régi Hanwag bakancsa, de minek beszélek, mutatom inkább egyben:

A lábnyomokat azért nem a megörökített bakanccsal tettem rá, hanem az enyémmel, az mégis kisebb vagy három számmal, arról nem is beszélve, hogy mennyivel tisztább :-)) Bekentem a talpát festékkel, erre a dabber paint igencsak alkalmas, aztán lenyomdáztam. Mivel a bakancs talpa nem teljesen sík, a közepe persze nem ért le. Ezért ha kipróbálod, a papírt nyomd a talpra, ne fordítva, mert úgy nem annyira működik. Az oldal érdekessége még a színminta, ezt barkácsáruházakban lehet beszerezni. Nálunk a fiókban is van egy csomó, de az nekem tabu, :-) így kénytelen voltam magam utánamenni. Nem hinném, hogy savmentes, de ez már legyen az utókor baja! Olvastam, hogy régebben - legalábbis német körökben - nagy divat volt ezzel szkreppelni. A címet magam vágtam, ennél a betűtípusnál (Cheri) nem volt nehéz. A feliratos szalag egy régi kitből van, a gyártót sajnos nem tudom, de magad is nyomtathatsz szalagra, a technikát leírtam itt. Lézernyomtatóval működik, fotónyomtatóba be ne tedd! Ha kérdésed van, szívesen válaszolok.
Mivel látom sokaknak probléma az idő, megadom az időráfordítást: 2 óra tiszta szkreppelési idő, plusz a cím és fénykép nyomtatása és kivágása kb. egy óra, ezt már korábban megcsináltam.
Gyuri örült neki, én pedig - egyszerűen imádom!

Felhasználtam: Rayher karton, SEI papírok (Madeira kollekció), Jenni Bowlin domborított mintás karton a címhez, Adirondack festék, Tattered Angels coffee shop mist, Rayher miltonkapcsok, biztosítótű, madzag, szalag, Hero Arts pecsét.

Apró örömökről

2011-05-23T19:21:00.000+02:00

Nagy köszönet mindenkinek az építő hozzászólásokért az előző bejegyzésem kapcsán! Végül aztán persze nem hallgattam senkire, nehogy úgy járjak, mint a mesebeli ember meg a fia a szamárral :-) De azért nagyra értékelem ám, hogy olvassátok a blogomat, hozzászóltok, sőt, néha még ajándékokat is kapok!

Tittinától pl. ezt a kedves húsvéti lapot kaptam, amit a lenti rózsás lappal köszöntem meg. Vicces, mert ahogy a blogjára mentem, hogy belinkeljem, akkor láttam, hogy épp most írt róla :-) Jó sokára ért oda! A csavart rózsa technikáját gondolom már mindenki ismeri.

Nemrégiben pedig ezt a blogdíjat kaptam Mronikától. Egy időben borzasztó sok blogdíj keringett, nem is blogoltam mindről és velem együtt másoknak is elegük lett a díjözönből. Most viszont újra megörültem ennek a kedves díjnak és örömmel teljesítem a feltételeket. Tíz dolgot kell felsorolni, amit szeretek és most nem fogok gondolkodni, szóljon a tudatalatti:
-menyasszonynak lenni
-Gyuri (logikus módon :-)
-a vitéz kutyus
-túrógombóc
-uszodába járni
-scrapbookozni
-nyaralás
-aludni
-dolgozni
-írni

Nórinak szeretném továbbadni, mert nagyon imponál sokoldalú kreativitása és tetszenek újszerű alkotásai.

Legyen jó heted! Üdv: Rika

Esküvői meghívó

2011-05-16T20:48:00.001+02:00

Végre készen vagyok a prototípussal! El sem tudom mondani, mennyit agyaltam rajta! Amikor kiválasztottam az ekrü-arany ruhát, még nem gondoltam, hogy ehhez majd semmilyen szín nem lesz jól társítható. Ez a kettő pedig nem adott ki semmit, egyébként is sose dolgozom arany papírral, egyáltalán nem az én világom. Egy kis barnát bele kellett csempészni, szerencsére Gyuri öltönye is barna lesz, most már biztos, így ez szépen fog passzolni a színeinkhez. Jobb lett volna egy kicsit nyáriasabb, de ez már késő bánat :-) Majd egyszer megírom, mit kellett volna másképp szervezni az esküvőben.

Az alap core'dinations karton, aminek semmi jelentősége, mert nem domborítom, egyszerűen ebből volt ez a szín, ami nekem kellett. A másik két karton egy világosabb fényes, ez egy régi kitből van és egy barna csillagmintás, ez Core Impression Jenni Bowlin kollekció, ha jól emlékszem. Mindegyikből vágtam egy 6x6 cm-es kockát, ill. a barna kicsit nagyobb, mert alátétnek szántam, de aztán jobbnak láttam így elforgatva, úgyhogy a követezőket már egyformára vágom. A pecsét Prima, a betűtípus Künstler Script, az ekrü szalag rövidáru boltból, a félgyöngy a Rayherből származik. Belülre a fehérre nyomtatott szöveg jön barna karton alátétre. A masni pedig az elegánsabb fazon, ha nem tudod, hogy kell, nézd meg Hana leírását!

Milyen szerintetek? Komolyan kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert most még lehet változtatni.

Köszönöm a közvélemény-kutatásomon leadott szavazatokat! Úgy látszik, mégiscsak jobb, ha a scrap-blognál maradok. Egyébként van új szavazás, nézd meg azt is!
Sok üdv: Rika

Nem lehetett kihagyni

2011-05-13T20:18:00.001+02:00

...hogy nevezzek a "Mint a régi szép időkben" utolsó kihívására! Nem csak a szuper ajándék miatt, hanem azért is, mert tetszett a feladat és mert utolsó is volt, no meg az én agyamból pattant ki anno az ötlet. A szervezőknek, Adriennek és Andinak a nevezéssel szeretném megköszönni ezt a klassz kihívás sorozatot! Ha nem is sokszor vettem részt, mindig jó ötletek jutottak eszembe a feladatokról. Íme az oldalam, elmond mindent. Az ihletet Maggie Holmes szuper alkotásai szolgáltatták hozzá.

A feladat szerint kellett festeni, ehhez Glimmer Glam Tide Pool festéket használtam, kellett firkálni, ezt a fotósarkoknál és a cím alatt követtem el, kellett irodai cucc, nálam a tűzőkapocs kínálkozott, úgyis szükség volt rá a Tim Holtz filmcsíkhoz és kellett valami a varrós dobozból, ez a cérna lett. Levarrtam a Basic Gray és BoBunny papírokból kivágott keksz formákat. A díszítéshez Love Elsie kaparós matricát és egy darabka Rayher szalagot használtam, a felirat Adornit betűkből készült.
Jó szórakozás volt összeállítani, nagyon kikapcsolt. Mindenkinek jó pihenést kívánok a hétvégére, üdv: Rika

Felmenők

2011-05-07T19:21:00.002+02:00

Ígértem a hét végére egy új oldalt, itt is van. Tényleg egy régi adósságot törlesztek vele, mert már akkor el kellett volna készítenem, amikor a CreatiWitches dt-tagja voltam. Amilyen az ember, ha nem kérik számon, akkor halogatja a dolgokat, de végleg elfelejteni semmiképpen nem akartam, mert ez a harmadik oldal az Emlékek bélyegzőkészlettel, ami azóta is az egyik kedvencem. Korábban már használtam két oldalamon. A Macó címűn a kommentár helyét töltötte ki, az Egy küzdelmes élet-en pedig írásmintás papírt készítettem vele. Ennél az oldalnál az elrendezésben játszanak szerepet a szavak: mintás papír helyett a pecsételt keret ad szerkezetet az oldalnak.

A fényképet a régi idők szokása szerint mintavágó ollóval körbevágtam. A címet egész kicsire vettem, mivel a pecsételés és a nyomtatott mintás papír mellett túl sok lett volna egy nagy címfelirat. Díszítésnek a képből kiindulva tettem rá egy kicsi szalagot, végül Hana gyönyörű gyurmagombjaival és egy 7Gypsies kaparós matricával díszítettem az oldalt.

Néhány mondatot még a borítékról, ami kettős célt szolgál: egyrészt alátéte a képnek, másrészt ebbe került a történet. A Graphic 45 kraft borítékai adták az ötletet, hogy egy K&Company papírból magam készítsek valami hasonlót. Egy sima irodai borítékot szétszedtem és levettem róla a mintát, így nem kellett méregetnem. A visszazáródó egyenes végét bordűrlyukasztóval díszítettem. A záródását az ismert módon oldottam meg.

Mi lehet a borítékban? A legkézenfekvőbb az, hogy egy levél. Ha sok fantáziád van és szeretsz írni, ez remek megoldás. Írhatja a képen szereplő egyik személy a másiknak, pl. a nagymama a lányának, vagy az unokájának, de írhatja az unoka is az -esetemben- ismeretlen nagymamának. Ha szerencsés vagy, van egy igazi leveled, amit csak bele kell tenni a borítékba. Ha nem vagy épp krónikaíró hangulatban, írd le a tényeket, amit a képen szereplő emberekről tudsz. Ha rejtett kommentárt választasz, szinte bármilyen szöveget írhatsz, hiszen nem kell attól félni, hogy családi történeteket teszel nyilvánossá az interneten. Az én megoldásom is ez utóbbi. A kalitkába zárt madárról azért lehet kicsit sejteni, milyen sorsról írtam.

A szavazást láttad már? Köszi, ha nyomsz egy gombot!
További szép hétvégét, sok üdv: Rika

Egy régi adósság

2011-05-05T20:21:00.001+02:00

... amit hamarosan törlesztek. Nézz vissza a hétvégén! Holnap péntek :-))

2011-05-01T20:52:00.004+02:00

Van néhány dolog, amit úgy tűnik, mégsem használok, ezeket megvételre kínálom.
Tim Holtz Flourish maszk, bontatlan csomagolásban - 1100 Ft -ELKELT

American Crafts fehér chipboard, egy darabot öregítettem belőle - 1700 Ft - ELKELT

Fancy Pants Hot Chocolate kollekció papírjai - 13x18-as darabok - 500 Ft- ELKELT

Ugyanebből a kollekcióból egy egész lap - 200 Ft - ELKELT

Woodware boszorkányos lyukasztó - 700 Ft

Ha valamelyiket szeretnéd megvenni, légy szíves írj egy e-mailt és a részleteket megbeszéljük. Alkudni lehet!!!
Rika

Megkezdődött

2011-05-01T17:02:00.000+02:00

az esküvői szezon :-) Ti is néztétek a királyi esküvőt? (Ha lemaradtál róla, itt megnézheted.) Nekem nagyon tetszett Kate ruhája és az is, hogy nem volt nagy a menyasszonyi csokor és az autókat sem díszítik. Ebben mi is követjük majd a hercegi párt ;-) Csak szegény William nézett úgy ki, mint aki egy operettből lépett elő.

Tegnap aztán igazából is esküvőn voltunk, ott is nagyon érdekes volt a fiú ruhája, egy magyaros öltözék csizmával és betűrt nadrággal. Mondtam Gyurinak, hogy mi azért inkább 21. századi európainak öltözzünk. Azért persze mi is örültünk a boldogságuknak, de képzeljétek, olyan hosszú volt a gratulálók sora, hogy csak intettünk nekik, aztán eljöttünk. Még jó, hogy pár hete összedobtam egy kis lapot, arra írtuk most nekik a gratulációt. Eljuttatni könnyű volt, mert a szomszédainkról van szó. Nem épp csúcsminőségű kép, de épp csak lekaptam az ablakban, mielőtt megírtuk.

Megint egy olyan valami - nem is mondom, hogy alkotás - ami csak az asztalon heverő cuccokból állt össze. Nekem bejön ez a tréning és fogynak vele a le- vagy kivágott darabok is, ráadásul még fel is lehet használni az eredményt.

Láttad a kérdőívet a jobb oldalon? Szeretném egy bizonyos irányba elmozdítani a blogot, úgyhogy örülnék a visszajelzésnek. Nyugodtan írd be, amit gondolsz, úgysem tudom, ki vagy ;-)

Hamarosan felteszek egy-két eladó cuccot, úgyhogy nézz vissza később. További szép napot, üdv: Rika

Egy nyuszis oldal

2011-04-21T15:41:00.002+02:00

Igazi öröm-szkreppelés volt a mai! Csak egy spontán ötlet, nem a terveim egyike, mindez a meleg teraszon, gyógyulófélben. A sztori rajta van az oldalon, máris mutatom.

Felhasználtam: papír: Cosmo Cricket Earth Love, karton: Rayher, chipboard: Woodware, grungeboard, crackle paint: Tim Holtz, tinta, miltonkapocs, kenderzsineg. Font: CK Marissa + filctoll az ékezetekhez :-)

Ezzel kívánok minden kedves látogatómnak kellemes húsvéti ünnepeket!
Rika

Virágos szép napot!

2011-04-17T17:11:00.002+02:00

Még mindig lapokra gyúrok :-)) Igazság szerint beteg vagyok és ennyi jön össze. Gondoltam, úgyis hamarosan itt az anyák napja, készíthetnék egyet anyunak. Nem szép dolog ugyan a meglepit előbb blogolni, de szerintem anyu elnézi nekem.

Ez a virág-technika megvan? Nem akarok ám scrap-gurunak látszani, csak azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik, pár mondatos, kép nélküli leírás az elkészítéséről.

1. Lyukassz négy keksz formát kétoldalas papírból.
2. Hajtsd félbe mindegyiket egyszer, aztán még egyszer.
3. Az egyik összehajtás mentén vágj be két réteget a közepéig. Ettől lehet majd egy kicsit felnyitni a szirmokat.

4. Hajtogasd össze (kockasajt), aztán ragaszd rá az alsó két rétegre a felső kettőt. Különben szét fog nyílni.

5. Ennyi az egész. Rakd a négy cikket egymás mellé, tegyél a közepére valami díszítőt, pl. gombot. Utána tetszés szerint emelgesd meg a szirmokat.

És megint megnyertem egy csatát a Szabadulj meg BoBunnytól fedőnevű hadjáratban ; -)
Font: Zapfino, levelek: Prima

Szép estét, üdv: Rika

Fontolgatások

2011-04-16T18:20:00.005+02:00

UPDATE: Képzeljétek, kaptam Atyustól egy teljes betűkészletes Zapfinot! Köszönöm, köszönöm! Mire mennék nélkületek?! Már egy sor jó ötletet kaptam szkrepper-körökből, hogy háláljam meg?
-----

Azt gondoltam naivan, hogy a meghívók készítése lesz a legjobb feladat az esküvőszervezés során. Weit gefehlt, ahogy a német mondja, amit kb. annyit tesz, hogy nagyon mellétrafáltál, szebben fordítva távolról sem! Miért, mi a gond? Csak scrappelni kell 10 db meghívót és kész. Igen, de itt jön egy sor kérdés.

Elsőnek rögtön az, hogy mit írjunk rá és milyen betűkkel? Úgyhogy bele is mélyedtem a fontok keresésébe és ha már ennyit szórakoztam vele, gondoltam, megosztom veletek a tapasztalataimat.

Első gondolatom az volt, hogy valami elegáns kézírásos un. script fonttal legyen írva a szöveg. A Word-ben alapból van Künstler Script, ami egy nagyon szép kézírás szerintem. Hasonlít hozzá az Edwardian Script, aminek sokkal szebb a nagy s betűje és az r-je is szabályosabb, viszont lefelé húzza a z betű szárát, ami nem tetszik. Érdekes a French Script is, részben szinte iskolás, más írásjelei viszont alig olvashatóan kunkorodnak. Az első kettőhöz nagyon hasonlít a Palace Script, és persze ennek sincs ő és ű betűje,mint a mellékelt ábra is mutatja.

Ezeknél informálisabb, azaz lazább megjelenést kölcsönöz a meghívónak a Bradley Hand ITC, amit inkább un. Save the Date lapra tudok elképzelni. De miért maradnánk a Word készleténél, amikor korlátlan mennyiségű fontot lehet ingyen letölteni az internetről? Rá is kerestem a témára, íme a kedvenc linkem, itt ingyenes és fizetős fontokat egyaránt találtok. Elég ismert és biztosan sokan telepítették már a Scriptina , A legelegánsabb szerintem a Zapfino, egészen beleszerettem.
Természetesen egyiknek sincs teljes magyar betűkészlete, már az is jó, ha a rövid ö és ü benne van, de a többségük ezt sem tudja. Így jut az ember végül kompromisszumra az elképzelt és a megvalósítható között.

A szöveget a Garamonddal fogom írni, ami egy szintén szép font, ha nem is kézírásos, viszont kiválóan le lehet vele írni, hogy esküvő. Talán még szemüveget sem kell az olvasásához feltenni, ami szintén nem mellékes szempont. A neveket és az iniciálékat pedig valamelyik scrip fonttal írom, mondjuk a Künstler Scripttel.

Bogarászás közben beleszaladtam ebbe a meghívóra ugyan nem elég szép, de scrapbook oldalra annál inkább jól használható fontba, ez a Dawning of a New Day, azaz egy új nap hajnala. Minden betűje megvan. Nagyon alkalmasnak találom kommentírásra, ha valaki nem szereti a saját kézírását.

Nem is olyan régies, mint a szintén minden magyar ékezetes betűt tudó, ezért sokak által olyannyira kedvelt Jane Austen.

Azért a kedvencem marad a Papyrus, (amit nem másolok be, mert emiatt nem tudom fél órája menteni ezt a bejegyzést. ) Nektek melyik font jön be?

Most pedig fogalmazok szöveget, remélem más is eszembe jut, mint az árvíztűrő tükörfúrógép. További kellemes hétvégét, üdv: Rika

P.S.: Most látom - egy másik gépen - hogy ha nincsenek telepítve a gépeden a fenti fontok, akkor meg sem jelennek! Ez igazán amatőr megoldás volt, elnézést kérek! Át is írtam és belinkeltem a betűtípusokat, hogy legalább ott meg tudd nézni.

Lapozzunk!

2011-04-13T18:10:00.001+02:00

Esős délutánra épp jó egy gyors képeslap, nem?

A domborított piros papír egy régi szerzeményem, sajnos már nem tudom, mi volt a neve. A szalag rövidáru boltból, a virág egy desszerten volt, a pecsét CreatiWitches. Bordűrlyukasztó: EK Success.

Szép estét, üdv: Rika

Mega-giccsparádé

2011-04-09T21:14:00.002+02:00

Hogy ennek nincs értelme? Hát, én is ezt gondoltam, amikor másfél órás barkácsolással összehoztam a mai alkotásomat! Csak azért mutatom meg, hogy lássátok, ilyet is tudok ám :-))

Mostanában nincs elég belső nyugalmam, hogy nekifogjak bármi komolyabb munkának. Hogy is lenne, amikor semmi sincs rendben! Még mindig nem tudom, van-e kémény a lakásomhoz, hogy pereskedjek-e a megszűnt házközponti fűtés miatt, hogy milyen színű legyen az esküvői dekoráció, hogy honnan szedjek koszorúslány-ruhákat, hogy mikor tudom végre megkezdeni a fürdőkúrámat. És már megint családi ebédre kell menni, már megint lenőtt a hajam, már megint adóelőleget kell utalni, már megint porszívózni kell, már megint mindjárt itt a hétfő!
A terveimet lejegyeztem, majd ha elég időm és kevesebb dolgom lesz, akkor megvalósítom őket. Addig is kell néha egy kis szöszölés, mint ez a mai is volt. Fogtam Mega Marvy lyukasztómat és egy csomó maradék színes papírt, lyukasztottam jópár keksz-formát, aztán mindegyikre raktam szalagot és virágot, már úgyis meguntam őket és sose fogynak el. Utána még szórakoztam kicsit azzal, hogyan fotózzam le. Mindig annyira tetszik, amikor ódon tárgyakkal fotóznak le oldalakat, különösen Jenni Bowlin érti a témát, így ma én is tettem egy próbát és legalább a szekrény tetejét is letöröltem :-)

Enyémnél nyugisabb hétvégét kívánok, üdv: Rika

Húsvéti lapok

2011-04-03T21:55:00.000+02:00

Három hét és itt a húsvét! Szerettem volna gyorsan készen lenni az idei lapokkal, hogy áprilisban a meghívókkal foglalkozhassak, na ehhez képest két hétig tartott öt darabot összerakni. Közben kidobtam kettőt a kukába, mert nem akartam túl egyszerű lapokat.
A technikázást most is másra hagytam, a fő szerepet a színes papírok, virágok, szalagok, lyukasztók játszották, némi varrással és pecsételéssel kombinálva.

Jöjjenek akkor egyesével, sokat nem írok hozzájuk, a képek magukért beszélnek. Varrás, színek és virág - ennyi, de szerintem nem kell több ehhez a laphoz.

Régi trükk a pauszpapír felhasználása, de érdemes néha elővenni. Megoldhatjuk vele a feliratot, egyben tompítja a nagyon színes, vagy mintás papírokat. Yabo gombok adják a virágok közepét.

A domborított papír, a szalag és a kukucska-lyuk adják az érdekességét ennek a lapnak:

Kedvencem ez a Cosmo Cricket Honey Pie papírcsíkokból összeállított, szalaggal (ugyanaz a kollekció) és gombokkal díszített darab. A felirat szándékosan kicsit összevissza pecsételt, hogy ne legyen annyira szabályos.

Végül az asztalon heverő levágott darabokból összeraktam ezt a kis színeset. Ezt a technikát ajánlom mindenkinek, próbáljátok ki, hogy az elöl lévő, levágott darabokból alkottok valamit. Gyors dolog és jól megmozgatja a fantáziát.

Ennyi sikerült, de ezek elkészítése helyett is inkább mentem volna ki a szabadba! Ma végre kijutottunk és tettünk egy kiadós sétát a fóti domboknál. Kár, hogy azt a csodás tavaszi illatot nem lehet képeslapokon visszaadni! Az lenne az igazi üdvözlet.
Szép tavaszi hetet mindenkinek! Üdv: Rika

Mutathatok valamit?

2011-03-30T20:26:00.001+02:00

Az első beszerzésem az esküvőnkre :-) Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a rózsa lesz a fő motívum.

Ki kellene találni a színsémát, aztán jöhet a meghívó. Már alig várom, de közben állandóan utolérnek a hétköznapok. Sajnos nem jár kedvezményes munkaidő esküvőszervezés idejére sem, pedig de jó lenne!

További szép hetet, üdv: Rika

Egy babalap

2011-03-27T21:13:00.000+02:00

Képeslap-készítő üzemmódban vagyok. Ma hozzákezdtem a húsvéti lapokhoz, született egy szülinapos is, közben pedig még az ATC-ket is próbálgatom.

Mára egy babaköszöntő lapot hoztam, ami nagyon remélem, hogy már odaért a címzetthez! Ha véletlenül nem, akkor engedd meg, hogy itt nyújtsam át sok szeretettel, Szilvi!

Felhasználtam: Bazzill karton, Cosmo Cricket Earth Love papír és matrica, Sassafrass Lass papír, Heidi Swapp akril szív, SBK virágok, Hero Arts bélyegző és strassz

Hamarosan jövök a többi lappal, addig is sok üdv az esős kertvárosból: Rika

Negyedórás kreatív rohamra: ATC

2011-03-20T19:51:00.002+01:00

Egyszer már próbálkoztam ezzel a műfajjal, még Sabee kezdeményezése nyomán. Az eredményt nem találtam publikálásra érdemesnek és magát a műfajt sem igazán testhez állónak. Most mégis én voltam az, aki újból felvetette, mégpedig a Scrap.hu fórumán. Igazából csak megpendítettem, hogy idén készíthetnénk valami új dolgot egymásnak a táborban, aztán amikor rákérdeztek a lányok, hogy mi lenne az, előjöttem az ötletemmel, hogy az ATC-re gondoltam. Most épp a tesztfázisban vagyunk, meglátjuk, lesz-e tartós érdeklődés, lesznek-e, akik cserélgetni szeretnék a kis kártyákat, vagy inkább csak magunknak készítjük. Nézz be a fórumba, ha érdekel, nyitott téma!

Azoknak, akik esetleg nem tudják, miről van szó, röviden a műfajról. Az Artist Trading Card műfaját 1997-ben egy svájci művész, M. Vänci Stirnemann kezdeményezte, azzal a céllal, hogy más művészekkel cserélgesse, vagy elajándékozza a kis kártyákat. Ez egy mixed media műfaj, vagyis bármilyen technikával lehet rá alkotni. Mindössze két szabálya van: kötött a mérete és nem lehet eladni. Mivel a gyűjtők egy külön erre a a célra szolgáló albumba teszik őket, mindegyiknek 2,5 x 3,5 inchesnek, azaz 8,9 x 6,3 centisnek kell lennie. Az elejére azt alkotsz, amihez épp kedved van, a hátuljára a következő adatok kerülnek: alkotó, kapcsolat, dátum, szám, egyéb infó. A mi hobbiköreinkben is terjedőben van a műfaj, német scrapbookozók között már alakultak ATC cserekörök. Vannak, akiknek minden kártyája egyedi, számozott, de olyanok is, akik minden cserepartnernek készítenek ugyanolyat és maguknak is eltesznek egyet minden fajtából. Ez attól függ, ki mennyire tud megválni az alkotásaitól.

Örömmel láttam, hogy többen is blogoltak a témában. Meglátjuk, mennyire terjed el, végül is ez is egy olyan műfaj, amelyben scrap-technikával is lehet alkotni.

Gondoltam, ma én is összedobok egyet-kettőt, de nem igazán jött az ihlet. Mutatom a mait, fent pedig egy régit láthattok:

Ezen még van mit csiszolni :-)) Szép hetet mindenkinek, üdv: Rika

Megéri...?

2011-03-15T15:41:00.000+01:00

... hosszú hétvégén takarítani? Persze, hogy nem, de valamikor mégis csak sorra kell keríteni. Ma még a scrap-kuckómban is rendet raktam. Másfél órát pakoltam és amikor végre minden papírt elszortíroztam, még mindig egy kivágott pingvin nézett vissza az asztalról. Nem lehetett már halogatni, mert semmit nem találtam. És tessék, most megmutatom, ilyen az én kis hobbiszobám. Nincs még dekorálva, de majd az is meglesz egyszer. Lényeg, hogy minden elfér és ha belegondolok, hogy négy éve ezzel kezdtem, akkor ma paradicsomi állapotok vannak! Aztán ne tessék összevetni külföldi scrapbookozók csoda-hobbiszobáival :-))

... régi oldalt szétszedni? Semmiképpen, aki próbálta, tudja milyen barbár munka! Egy tavaly márciusban készült oldalam viszont sose hagyott nyugodni, úgyhogy ha már ennyire belejöttem a rendezgetésbe, ezt a régi oldalamat is rendbe tettem. Amennyire lehetett persze, hiszen minden nyomot hagy, amit el kell tüntetni. Legalább egyenes a kép és jobb a cím. Mára épp passzolt, hiszen ez a kép is egy március 15-én készült, csak 31 éve!

Végül szeretném megköszönni, hogy ennyien olvastátok a múltkori bejegyzésemet! Még nem is volt ilyen jó statisztikám:-))
További szép napot, sok üdv: Rika

Válogatunk...

2011-03-14T21:25:00.000+01:00

Most épp esküvői zenéket. Szerintetek?

Milyen scrap-típus vagy?

2011-03-11T21:05:00.004+01:00

Scrap-találkozóról már megint egy félig elrontott oldallal térsz haza. Ráadásul a te ötleted volt, hogy épp az adott technikát próbáljátok ki. Mit teszel?

A) Bevágom az elfuserált félkész oldalt a szemétbe és elhatározom, hogy legközelebb én is csak pletykálni megyek, mint a többiek.

B) Leszedek minden használható elemet az oldalról, és elhatározom, hogy legközelebb még egy ennél is kisebb projekttel próbálkozom.

C) Behajítom a fiókba a többi félkész oldal közé. Majd egyszer, ha lesz kedvem, befejezem.

D) A legkevesebb idő-, energia,- és anyagráfordítással befejezem, elkönyvelem stílusgyakorlatnak és továbblépek.

E) Kiteszem az asztalomra. Így akárhányszor ránézek, mindig emlékeztetni fog arra, hogy maradjak a saját stílusomnál.

F) Félreteszem, megvárom, míg megjön az ihlet és akkor remekművet alkotok belőle.

Ha az A választ adtad: impulzív scrap típus vagy. Mindig az adott hangulatodnak megfelelően cselekszel, így valószínűleg nem gátolják belső elfojtások kreativitásod szabad áramlását. Azért néha légy megfontoltabb, és nézd meg másodszor is egy elsőre elrontottnak vélt munkádat. Gondolj arra, hogy a húsz évvel ezelőtti rossznak ítélt fényképeidet ma már milyen szívesen nézegeted.

Ha a B választ adtad: megfontolt scrap típus vagy. Szívesen kipróbálsz új dolgokat, de nem szereted elpazarolni se az idődet, se a cuccaidat. Ezzel a taktikával biztosan sok szép oldalt készítettél már, de néha azért engedd meg magadnak a próbálkozás szabadságát, hátha épp akkor sikerül az áttörés a kreativitás magasabb szintjére.

Ha a C választ adtad: romantikus scrap-típus vagy, mindig ahhoz a témához nyúlsz, amihez kedved van, így a scrap számodra mindig örömforrás marad. Időnként vegyél erőt magadon és igenis fejezz be egy-egy oldalt! Meglátod, milyen büszke leszel majd magadra és az albumaid is telni fognak.

Ha a D választ adtad: gyakorlatias scrap típus vagy, aki nem engedi meg magának a lazaságot. Biztosan már egy sor albumot megtöltöttél. Időnként engedd el magad és tanulj az A vagy a C típustól. Neked sem kell mindig mindent befejezni, nyugodtan dobd ki, vagy tedd félre, amihez nincs kedved. Meglátod, mennyi energiád szabadul fel új alkotásokhoz!

Ha az E választ adtad: kishitű scrap-típus vagy, így biztos nem fenyeget az a veszély, hogy a többiek nem kedvelnek majd a művész-allűrjeid miatt. De gondolj arra, hogy a hobbid az a terület, ahol veszély nélkül kipróbálhatod magad. Új stílus, vagy technika? Vágj bele, és ha nem sikerül, légy magaddal elnéző.

Ha az F választ adtad: magabiztos scrap-típus vagy, irigylésre méltó kreatív dolgokat alkotsz. Ügyelj arra, hogy ne vedd magától értetődőnek a kreativitásod, tanulj, kísérletezz, keress új inspirációs forrásokat!

Minden egyszerre történik

2011-03-06T16:35:00.001+01:00

Az ember évekig éldegél a megszokott tempójában, aztán egyszer csak besűrűsödik az élet. Mindenből több jut: munkából, esti műszakból, elintézendő feladatból, időpontból... Az egyik fő -örvendetes- ok az esküvőszervezés! A mellékelt fotón már gyakorlom a romantikus nézést ;-). Közben észre sem vettem és megjött a tavasz! Kicsit ugyan még hűvös van, de annyira vágytunk a szabadba, hogy el is mentünk ma Vácrátótra, a Botanikus Kertbe.

Az egyik felében még félig be van fagyva a tó, a napos foltokon viszont már nyílnak az első tavaszi virágok, a hóvirág, a téltemető és a krókusz. Ilyen képek készültek az én gépemmel, de Gyuriéval sokkal szebbeket fotóztam ;-)

Még egy kis romantikázás a végére:

Ezt még gyakorolni kell :-)) Nektek hogy kezdődik a tavasz?
Üdv: Rika

Valentin-napi album

2011-02-14T22:02:00.000+01:00

Ez az első ilyen papíralapú szerelmi vallomásom Gyurinak, eddig valahogy mindig közbejött valami - értsd épp felbosszantott - amikor ilyesmit terveztem. Gyors munka volt, mindössze öt óra kellett hozzá és ebben már a képek válogatása és átméretezése is benne van. Igaz, a gyorsaságot annak is köszönhetem, hogy ez egy liftelt album, benne volt Shimelle egyik tanfolyamának anyagában és tavaly ugye kettőt is végigjártam nála. Az eredeti Alissa Fast alkotása. Gyorsan ment azért is, mert nincs túldíszítve, sőt egyes díszek, mint pl. a virágok, lepkék, szívek csak fel vannak tűzve, még ragasztva sincsenek. Az alapötlet az volt, hogy kedvesem egy-egy erősségéhez keresek egy-egy képet. Aki régebb óta olvassa a blogomat, tudja, hogy nem kenyerem az érzelgősség, így most is kicsit humorosra vettem a figurát.

Akkor jöjjenek a belső oldalak:

A csomagcímkéről még érdemes talán elmondani, hogy egy kicsit aláragasztóztam a kenderzsinegnek, így könnyebb volt elkezdeni a csavarást. Az anyaguk Yabo kraft karton.

Mint már többször, most is Brigi (Altalena) szuper bingokártyáit használtam képalátétnek.

A papír pedig egy régebben beszerzett Crate Paper kollekció, amiből még mindig maradt egy újabb minialbumra való :-)

A szélek enyhén tintázva vannak.

Az album mérete 9,5x14,5 cm, így adta ki az anyagom és nagyon jó méretnek bizonyult.

Az összefűzése pedig -ugyanúgy mint a csomagcímkéken a csavarás - kenderzsineg.

És hogy el ne felejtsük, mikor is készült, a dátum. Hát így ünnepeltünk idén Valentint. Én pedig kaptam egy növénykét, ami a kedvencem, de az elődje kipusztult. Ez talán megmarad.

Remélem, nektek is szép napotok volt, sok üdv: Rika

Sweet & Simple

2011-01-31T20:41:00.000+01:00

Na nem az élet Magyarországon... de beszéljünk másról. Ma végre szabadnapos voltam és mivel nem volt kedvem fitnesszterembe menni, összeraktam végre ezt a hetek óta tervben lévő oldalt. A története annyi, hogy imádom a túrógombócot, január elején is főztem. Már félig megettem, amikor hirtelen megláttam benne a fotótémát. Na persze ez a kép nem kerülhetne egy szakácskönyvbe, de nekem megteszi. Az oldal vázlatát Shimelle egyik ötlete adta, a hozzávalók pedig maradék papírok, egyszerű díszítők, pecsételt cím, ennyi. Jó kis kikapcsolódás volt mára.

További szép hetet, sok üdv: Rika

Így éltünk 2010-ben

2011-01-25T21:00:00.001+01:00

Elkészültem végre a tavalyi évről szóló albumommal. Az ötletet Szilvi hozta az idei első klubnapra innen. Jó kis projektnek ígérkezett, belevágtam. Kicsit tovább tartott, mint gondoltam, de szerencsére nagy részét el lehetett készíteni a scrap cuccok előszedése nélkül: fényképek válogatása, szövegek írása. A többinek is kevés volt az eszközigénye, így a tévé előtt is tudtam pl. a köröket lyukasztgatni. Mindenféle maradékot használtam, az alap Yabo kraft karton.

Mivel kis képek kiválogatásához és átméretezéséhez már nem volt kedvem, inkább napló-szerűen kiviteleztem a nagy kép melletti oldalt. A szövegeket megírtam számítógépen előre, hogy ne kelljen gondolkozni az albumírásnál és ki is próbáltam, mennyi szöveg fér egy ekkora oldalra. Négy sor gépelt szöveg egyébként, nem sok. Furcsa, de be lehet sűríteni egy hónapot pár sorba. Nem minden oldal publikus, de néhányat megmutatok:

És itt a vége:

További szép hetet, üdv: Rika

A mi karácsonyunk

2011-01-05T19:16:00.000+01:00

Ígértem, hogy visszatérek rá, milyen volt a karácsonyunk, tervben volt ugyanis egy decemberi napló... Na persze karácsony után ez már reménytelen vállalkozás, nem is lett belőle semmi. Gondoltam a lényeget legalább oldalba foglalom, de ennyit rég nyűglődtem egy témán! Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nekem gondot okoznak a túlzottan érzelmes témák. Nem is sikerült a feldolgozás, első nekifutásra vállalhatatlanul nyálas lett és emez sem több egy rutinmunkánál, de most már lezártam és befejeztem, meg is mutatom. A szerkezetet a meglévő két papírdarabom adta, a KI Memories Festive papírjai egy két évvel ezelőtti kitből. Nagyon különös színük miatt szinte semmivel sem társíthatók, csak kraft papírt, fehér díszeket és szalagokat használtam mellettük. A téma pedig a karácsonyi ajándékom, a többit úgyis meglátjátok, íme:

Persze eltekintve a bosszúságtól, amit a leblokkolás okozott, boldog vagyok :-)) Majd hátha később jobban sikerül megközelítenem a témát, még szoknom kell a gondolatot...
Sok üdv és további szép napot: Rika

By, By 2010!

2010-12-31T09:56:00.000+01:00

Elszállt ez az év is, de nem is baj...

....úgyis túl sokat esett az eső...

... nem mindig tudtuk, merre menjünk...

.... de azért kapaszkodtunk rendesen...

.... és ennél azért szerencsére több került a tányérra :-))

Boldog Új Évet mindenkinek! Fájjon kevesebbet a fejünk és legyünk együtt boldogságban, szeretetben!

Üdv: Rika

December 29.

2010-12-29T14:52:00.003+01:00

Vagy hagyjam most már a számolást? :-)) Úgy belejöttem....

Elmentünk ma egy kicsit levegőzni és ezt láttuk:

Ugye milyen klassz? Inkább a gőzfürdőben szerettem volna ugyanezt a látványt ;-)
További szép napot, üdv: Rika

Karácsony után

2010-12-27T19:01:00.000+01:00

Üdv minden karácsonyi túlélőnek :-)) Na, nem mintha nem lett volna szép és jó, de így öt nap és közel 500 megtett km után épp jókor ért véget! Élvezem, hogy megint zöröghet a mosógép és tojáskrémes szendvics lehet a vacsi.Persze azért elnassolunk utána pár szem szaloncukrot ;-) Holnap még elmegyünk ajándékokat cserélni, de szerencsére "csak" hármat kell, azokat is leginkább a kommunikáció hiánya miatt...

És hogy milyen volt a miénk - erről majd később.

Most már megmutatom az egyetlen scrappelt ajándékomat, ami a sógornőmnek készült. Nemrég fedeztem fel ezt fényképét a családi fotós dobozban és akkor jött az ötlet, hogy ezúttal ő kap ilyen jellegű ajándékot.

Az oldal alapjai a Basic Gray Basic dots és October Afternoon Thrift Shop papírok, egy kevés fekete pöttyös papírral kiegészítve, aminek már nem tudom a gyártóját. A bordűrt EK Succes lyukasztóval vágtam. Ez az első ilyen márkájú lyukasztóm, de a legjobb is. Masszív és tökéletesen vág, sőt még le is lehet zárni. A Matha Stewart lyukasztómnál mindig attól félek, hogy egy vastagabb papírnál letörik a kar, de ennél semmi ilyen probléma nincs. A kép alátét Altalena szuper bingó kártyája, amit egyszer már felhasználtam, de még biztosan fogom, mert nagyon tetszik. Köszi még egyszer, Brigi! A rózsát Cosmo Cricket szalagból csavartam fel és megtűztem gombostűvel. Egyéb díszítők: Basic Gray kaparós matrica, Jenni Bowlin lepkék, körömstrassz, bársonyszalag, Prima levelek és Daisyd's betű. Az öregítés Tim Holtz distress ink-el készült.

Vettem hozzá egy keretet, de valahogy nem éreztem teljesnek. Hirtelen jött az ötlet, hogy kell bele egy tárgy, mégpedig egy mini üveg. Egész pontosan egy parfümös üveg, hiszen sógornőm kereskedőnek tanult és amikor a kép készült, akkortájt a Higiéniában kezdett dolgozni a parfümosztályon. (A nagyon fiatalok kedvéért: ez volt a legnagyobb kozmetikumokat áruló bolt Pesten, a Váci út és a Csanádi utca sarkán.) Na, azt hittem, hogy parfümös üveget keresni gyerekjáték lesz, de nem! Mindenhol kidobják, végül a Vaterán leltem fel egyet és két nappal karácsony előtt rohantam el érte ebédszünetben. De legalább antik, ami azért is jó, mert a sógornőm gyűjti az antik üvegeket. Ennyi bevezető után íme a végeredmény:

Végül hadd köszönjem meg a sok jókívánságot, nagyon örültem minden kommentnek! Élvezzük az idei utolsó hetet, szép napokat mindenkinek! Rika

Boldog Karácsonyt!

2010-12-24T13:48:00.001+01:00

Kisült az ó-bécsi diótorta, az utolsó simításokkal is készen vagyok, várjuk a Szentestét. Ezúton kívánok minden kedves olvasómnak, látogatómnak boldog, békés, áldott karácsonyi ünnepeket! Köszönöm, hogy ilyen sokan olvastatok egész decemberben! Az új év előtt még jövök, addig is ünnepeljetek jól!

Szeretettel: Rika

December 22.

2010-12-22T21:46:00.000+01:00

Egy apró sneak peak az egyik ajándékomból ezekkel a gyönyörű Jenni Bowlin lepkékkel. Eredetileg fel akartam tenni az egészet, de hátha erre téved, akinek szánom...

Ma volt az utolsó munkanapom, hurrá! Holnap még egy kis sütés-főzés, fadíszítés, aztán bele is kezdünk a karácsonyozásba.

Szép estét, üdv: Rika

Last Minute képeslap

2010-12-19T20:01:00.000+01:00

Ha ti is kaptatok nem várt karácsonyi üdvözletet, mint én, jól jön egy gyorsan elkészíthető képeslap. Shimelle volt olyan kedves és linkelt egy klassz nyomtathatót. Ha simán kinyomtatod és félbehajtod, már úgy is működik, elég rá egy szalag. Félóra elég volt hozzá, rétegeztem a kartonokat, a lap alját bordűrlyukasztóval díszítettem, kapott egy szalagot és néhány strasszot. Holnap szaladok is vele a postára.

Ha pedig még az ajándék is gond, mert mondjuk nem sikerült megvenni, vagy szeretnél valami elvontabbat, jól jöhet egy utalvány. Egy Mupa jegy tasakját vontam be papírral, belülre pedig word-ben szerkesztettem az üzenetet. Gyerekeknek nem adnám, de felnőttek között működik szerintem.

További szép estét, üdv: Rika

Sütésen innen, takarításon túl

2010-12-18T22:12:00.000+01:00

Kritikus nap volt a mai. Kezdjük azzal, hogy későn keltünk, mert megnéztük a Megasztár döntőjét. Mit szóltok, hogy Reni nyert? Én örülök, bár pár hete még nem hittem volna. Klassz csaj és nagyon profi!
Reggeli után elmentünk bevásárolni, miután tegnap összeállítottam az ünnepi menüt. Elvetettük a beiglit, pedig megsütöttem volna. Gyuri lebeszélt, azt hiszi, az a jó nekem, ha minél kevesebb dolgot kell csinálnom, pedig nem. Az a jó, ha el tudom végezni azt, amit kell és még azt is, amit szeretnék. Mondjuk a beigli nem esik annyira egyik kategóriába se, szóval lemondtam róla. Karácsonykor ó-bécsi diótorta lesz, recept mindjárt. Délutánra maradt a takarítás. Nekiálltunk két fronton, de így is órákba telt. Pedig volt már olyan, amit előre kitakarítottam, hogy ne most kelljen mindent. Mindegy, készen van, égnek a mécsesek, kint havazik, teljes a téli hangulat.

Jöjjön akkor a recept, sajnos kép nélkül. Nem is tudom lefényképezte-e valaki, mielőtt felfaltuk a hétfői munkahelyi karácsonyon :-) Kolléganőm férje sütötte, ő weinvierteli baráti házaspár női tagjától vette, aki viszont a Kurier kis szakácskönyvéből. Ezek után egyértelmű, hogy egy scrap-blogban kerül közlésre, nem?

A hozzávalók:
30 dkg darált dió
20 dkg cukor
10 dkg vaj
6 tojás
1 citrom lereszelt héja
1/2 dl száraz fehér bor
kupica rum vagy pálinka
1 ek finomliszt
1 kk sütőpor és 1 kk szódabikarbóna

Az összeállítás sorrendje: tojássárgája, cukor, dió, liszt és a többi adalék, végén a kemény
habbá vert tojásfehérje óvatosan hozzákeverve, hogy minél kevesebb levegő menjen ki belőle.
Előmelegített sütőben 170 fokon kb. 35 perc alatt sül meg (fogpiszkáló-próba).
Kihűlés után cukorsziruppal és diószemekkel díszíthetjük.

Köszönjük Lajos, isteni volt! Próbáljátok ki, nálam premier lesz karácsonyra. A vajra nem teljes biztonsággal emlékezett cukrászunk, úgyhogy felelősséget nem vállalok :-))

Szép 4. adventet mindenkinek! Üdv: Rika

December 16.

2010-12-16T21:19:00.003+01:00

Gyors bejelentkezés, üdv mindenkinek! Tegnap végre rávettem a laptopomat, hogy töltse le a fényképezőmről a képeket. Csigalassúsággal, de megtette. Itt a napról napra fogyatkozó Mikulásseregünk Merika lapja társaságában. Egész héten este érek haza, munka után, ebédidőben és minden kivehető szabad percben az ajándékok után szaladok, amikből ugye elvileg már csak néhány apróság hiányzott. Ha hat órát dolgozhatnék és a többit az itthoni dolgaimmal tölthetném, akkor épp arányban lenne az időbeosztásom a feladataimmal.

Közben Gyuri megvette a fát, nagyon szép, épp a tetőtérbe való. A kreatív munkáimból még mindig hiányoznak apróságok, egyszerűbbnek gondoltam a beszerzésüket!
Közben nézegetem a profik decemberi naplóit. Bevetik ők is azért a trükköket, Ali Edwards pl. a héten hozta a virágzó orchideáit és egyéb lakásdekort és kedvenc scrapperem, Barbara is rutinosan oldotta meg a fogorvosnál töltött nap krónikáját. Holnapra nem ígérek semmit, de a hétvégén jövök, ha mással nem egy szuper süti receptjével.

Túl a felén

2010-12-13T21:04:00.000+01:00

Mármint advent felén és még mennyi mindennel nem vagyok készen! Nem vezetem a blogos adventi naplómat, nincs fenyőfánk, nincs kidekorálva a lakás, még egy árva sütit sem sütöttem! És valami kreatívat is szeretnétek látni?

Akkor vegyük sorra: csütörtök óta nem tudom letölteni a képeimet, mert azonnal lefagy a gépem. Már a pénteki bejegyzésemet is egy régebbi fotóval illusztráltam, szóval vigyázat, csalok! Egyébként ötlet decemberi naplózóknak: nem kell ám minden nap fotózni! Ha sok hangulat-oldalt teszel a naplódba, elég ha egyszer-egyszer több képet csinálsz és szépen elosztod őket. Kivétel persze, ha az aznapi történésekről szól az oldal.

A fenyőfát beszerzi Gyuri, a dekort feltesszük a hét végén - két hétig bőven elég lesz nézegetni - a scappelt dekorációs ötleteket elraktározom jövő karácsonyra. A süti ráér a jövő hét végén, ma úgyis cukorsokkot kaptam a munkahelyi karácsonyozáson. (fénykép helye)

Akkor mit csináltam egész hétvégén, ugye? Hát ... sikeresen összeszedtem az ajándékokat, igaz némi rugalmasság kellett hozzá, mert nem volt minden, amit szerettem volna. Lett más, végül is csodát tenni nem tudok! Aztán hazajöttünk, beértük virslivel, aludtunk, majd elmentünk a kutyával a frissen esett hóban sétálni. Csodás volt! (fénykép helye) Tegnap főztem, délután aztán lementem a műhelyembe és elkészítettem a két scrappes ajándékomat. (fénykép helye) Mindegyikről hiányzik pár utolsó simítás,de hamarosan jövök velük. Még jó, hogy nem ma kezdtem hozzájuk....

Relax

2010-12-10T19:53:00.000+01:00

Sűrű hetem volt, ráadásul most értem haza, belebújtam a meleg zoknimba és most igenis felteszem a lábam. Mert megérdemlem. Ma este Megasztár, adventtől függetlenül, holnap pedig indul az utolsó bevásárló-roham. Az ajándékcímkék már megvannak. Jó hétvégét! Rika

Karácsonyi lapok

2010-12-08T21:16:00.001+01:00

Mára két karácsonyi lapot hoztam, ezek a már emlegetett időigényesebb darabok. Eddig azért nem tettem fel őket, mert ezeket scrap-körben küldtem el és nem akartam lelőni a meglepetés. Az elsőt Merikának küldtem, ő már megkapta. Vele időnként küldünk egymásnak lapot, a viszonzás kötelezettsége nélkül. Aztán lehet, hogy a következő körben nem, vagy a másikunk, ahogy kedvünk és időnk van és ezt nagyon kellemes dolognak tartom.

A másikat Hana kapta a Scrap.hu karácsonyi lapküldő staféta keretében. Még nem jelezte vissza, hogy megérkezett, de most már nem várhatok tovább, ha még ötletadónak is szánom ezeket a lapokat.

(Úgyhogy Hana, ha erre jársz és még nem kaptad meg, akkor ne olvasd tovább, hanem menj le a postaládához :-))

Az alap Yabo karton, a kék papírok még régi szerzemények a Rayherből, a kottás a tavalyi SBK-kitből. Sajnos nem írtam fel a nevét és már belinkelni sem tudom.

A mai nap a tegnapihoz hasonlóan nem volt karácsonyra hangolva: munka, egy kör nézelődés a boltokban, aztán végre itthon, főzés és utána végre ideértem. Jó pihenést, engem biztosan nem kell ma ringatni!

Rika

December 7.

2010-12-07T21:44:00.001+01:00

Már csak hűlt helye ennek a belvárosi hóembernek, mint ahogy az én adventi hangulatomnak is. Ma nem sok karácsonnyal kapcsolatos dolog történt, leszámítva, hogy átmentem egy gyöngécske karácsonyi vásáron a postára menet, most este pedig beugrottam a Bookline-hoz a megrendelt könyvekért. Az egyik legegyszerűbb ajándék-beszerzési mód náluk rendelni, bárcsak többen szeretnének olvasni a családban! Ha már az olvasást emlegettem, képzeljétek, ma bejött hozzánk a könyvtárba Lévai Katalin! Szeretem a könyveit, nem túl magasröptűek, de szórakoztatóak. Ismerős volt, de csak akkor jöttem rá, hogy honnan, amikor letette elém a regisztrációs lapját. Említette, hogy megjelent az új könyve, de hozzánk szociológiai művekért jött. Örülök, hogy ilyen emberekkel kerülhetek kapcsolatba, ha már reggeltől estig dolgozom.

Szeretném megköszönni a sok látogatást és a megjegyzéseket, amit a mikulászacskómhoz fűztetek! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sikere lesz, hiszen nagyon egyszerű.

A decemberi naplót íróknak biztosan jól jön egy-két freebie, na nem tőlem, mert ott még nem tartok, de talán nem mindenki látta Becky Higgins idézeteit.

Akkor holnapig,üdv: Rika

Mikulás-csomag újrahasznosított cuccokból

2010-12-06T11:04:00.003+01:00

Olyan fáradtak vagyunk a tegnapi nap után, hogy egész délelőtt pizsiben lődörgünk a lakásban :-)) Legalább ma korán blogolok, megmutatom, mit készítettem Gyurinak.

Előrebocsátom, hogy egyszerűbb és gyorsabb lett volna megvenni egy mikulászacskót, de mint a scrapbookosok általában, én is mindent gyűjtök, ami papír, tele vagyok maradékokkal és jól is esik egy órácska, amikor szöszölhetek velük.

Fogjunk egy szép piros papírtáskát. A fele elég lesz:

Túl széles, hajtsuk be az oldalát. Középen épp összeér, ha összetűzzük két tasakos lesz.

Alul hajtsuk vissza, ragasszuk meg és csőszegeccsel fogjuk össze. Mindkét oldalról kell, hogy tartson is:

Jöhetnek az árucímkék és a mindenféle apróság:

Az árucímkék másik oldalán is szokott lenni valami:

Tüntessük el:

Kész is! Nem baj, ha nem kimondottan Mikulás témájú:

Kössük a tag-eket a zacskóra és pakoljuk tele mindenféle finomsággal:

További szép napot, üdv: Rika

Advent Bécsben

2010-12-05T22:43:00.002+01:00

Nemrég értünk haza Bécsből, épp most olvadok ki. Sikerült kifogni az év leghidegebb napját, visszafelé pedig jégen autóztunk, valami hó is szállingózik és iszonyúan fúj a szél. Az első utam a zuhany alá vezetett, a második a konyhába, a harmadik ide a blogomra. Elvittük Gyuri anyukáját egy kirándulásra, mert még nem volt Bécsben és szerettük volna megmutatni neki. Rengetegen vannak, a legtöbb turista magyar és olasz. Ma a klasszikus kezdő program volt napirenden, Stephansdom, Hofburg, séta a belvárosban és a karácsonyi vásárokon. Bementünk még a Császári lakosztályokba és megnéztük az ezüst edénygyűjteményt is. Szerintem anyósomnak ez utóbbi tetszett a legjobban.

Most azt kellene írnom, hogy láttuk a bécsi adventi varázslatot, csodaszép és ez a nap lesz advent legszebb napja idén. De igazából nem gondolom ezt, azért is, mert már sokszor jártam Bécsben és már nem akkora csoda számomra és azért is, mert ahogy jöttünk haza az Andrássyn, azt legalább olyan szépnek láttam.

Csak kár, hogy nem járnak itthon fiákerek, meg az is jó lenne, ha nem egymást taposva tülekednénk a bevásárlókban advent vasárnapjain, hanem beülnénk egy templomba orgonaszót hallgatni. Szóval mégicsak jó, hogy elmentünk ma. Remélem, szép advent vasárnapotok volt és holnap jön a Mikulás! Hohoho!

Rika

Adventi koszorú helyett

2010-12-04T20:44:00.001+01:00

Kicsit megkéstem az adventi gyertyákkal - koszorúnak nem mondhatom a fa tálcára sorakoztatott gyertyáimat. A múlt vasárnap csak rátettem őket egy pár dióval körítve, de ma sikerült beszerezni a kockás és mérges-gombás szalagot és csillagot, amit imádok. Szeretnék egy teljesen rusztikus karácsonyt, valahol a hegyekben egy kemence mellett és persze lenne lovas szánkózás, sült alma és hímzett ágynemű.

Hallottam egy virágostól, hogy az idén az ehető dolgokkal díszített koszorú a divat. Jópofa ötlet, majd mindig teszek pár édességet a diók mellé.

Tudod honnan ered az adventi koszorú? Ha nem, más érdekességekkel együtt elolvashatod az Ausztia Info adventi naptárában.

További jó hétvégét, üdv: Rika

December 3.

2010-12-03T21:08:00.000+01:00

Tegnap kiegyeztem magammal abban, hogy az adventi gondolataimat és képeimet ide a blogomra fogom töltögetni, ha már nincs naplóm... Munkába menet kiszálltam reggel pár percre a Városligetnél, ott fényképeztem ezeket a kacsákat. Az egész sereg kint ült a parton, ők különcködtek kicsit :-) Hó persze most már sehol sincs, csak barna latyak.

Hogy ne legyen teljesen hiábavaló hogy idejöttél, ma is felteszek egy linket. Nemrég feliratkoztam a Better Homes and Gardens hírleveleire, azóta naponta áradnak be a karácsonyi ötletek. Van deko, receptek minden mennyiségben, scrap és képeslapok is. Nézzétek meg, csak előtte helyezzétek magatokat kényelembe egy jó meleg teával, vagy forró csokival, mert időigényes!
Jó hétvégét, én sajnos dolgozom holnap :-(

Advent

2010-12-02T20:38:00.001+01:00

Szép estét mindenkinek! Kint zuhog a hó, végre van egy szabad estém és végre kezdek adventi hangulatba kerülni. Lehet, hogy mégis kellene egy december daily-t készítenem? A tavalyi adventi naplómat visszatettem az oldalsávba, ha lenne kedve belenézni valakinek.

Ha még nem lenne elég karácsonyi inspirációd, nézd meg a Scrapbook Trends Magazine honlapját, a tavalyi karácsonyi szám ingyenesen lapozgatható.

Rengeteg blogos adventi kalendáriumot lehet látni, ahol mindenféle kincseket nyerhetsz, vagy tölthetsz le. Katrin összegyűjtött jó párat, érdemes benézni hozzá.

Shimelle pedig közzétett egy karácsonyi manifesztumot, de most mibe fogom beletenni így, hogy nincs naplóm?!

Rika

Karácsonyi lapok

2010-12-02T20:12:00.000+01:00

Kissé megkésve mutatom a másfél hete kész lapjaimat, mivel eddig nem volt időm lefényképezni őket... Ma is úgy sikerült, hogy bevittem őket a munkahelyemre és ebédszünetben fotóztam.
Ezeket a karton szépségére alapoztam és csak a közepükre került egy sornyi dísz:

Hasonló színvilággal, a fentiekhez hasonlóan maradékokból készültek ezek:

A Basic Gray Jovial papírjával, ami alá kottás vellumot tettem. A díszítést itt is visszafogtam:

Ezek voltak a gyorsak, az időigényeseket is megmutatom pár napon belül.
Üdv: Rika

Megint hétfő, esik és hol van még a Télapó...

2010-11-22T20:55:00.002+01:00

Sehol, hacsak nem a képeslapomon! Dorkától kaptam ezt a helyes Télapót és gyorsan ráraktam egy lapra -neki szántam, aztán itt felejtette. A tegnapi utolsó szabad délelőttömön végre nekiláttam karácsonyi lapokat gyártani. Szó szerint, hiszen öt elkészült két óra alatt. Még néhány utolsó simítás és meg is mutatom azokat, amiket rokoni, ismerősi körbe szánok. Lesz persze pár igényesebb is, azokat a kedves scrap-társaknak fogom elküldeni.

Amikor ezzel készen lettem, nekiálltam végre rendet tenni a papírjaim között. Az összeillő papírokat egy zacskóban tárolom és amikor készen vagyok valamivel, csak visszaszórom a megmaradt fecniket a zacskóba és bevágom a fiókba. Jobb esetben, mert október óta az asztal sarkán hagytam az utolsó öt oldal maradékait. Aztán szépen rakosgatom a papírfecniket, jó lesz még valamire alapon. Olvastam én nagy scrap-guruk tollából, hogy "Engedd meg magadnak, hogy eldobod a maradékot", és hogy "Szortírozd a papírjaidat: megtartom, elajándékozom, kidobom", meg azt hogy "Ne használd fel, amit nem szeretsz, mert mennyi az esélye, hogy szeretni fogod a végeredményt, ha már a nyersanyagot sem szeretted?" De azért csak ültem a fecni-hegyeken. Egészen tegnapig, amikor is végre kidobtam egy csomó papírmaradékot. Megtelt velük egy tortás-doboz, én pedig fellélegeztem. Végülis a megunt ruhákat is kiselejtezzük, az ételt is kidobjuk, amikor már senki sem bír ránézni sem és még a könyveink között is selejtezünk. Miért épp a scrap papírok menekülnének meg?! Csak nehogy aztán épp azt a kis barna-zöld kockás darabkát keressem legközelebb, ami itt volt valahol....

Most a kutya kerül képbe

2010-11-18T19:40:00.002+01:00

Bevallom, régen mindig mosolyogtam, amikor valaki megszkreppelte a kutyát, vagy a macskát. Persze, amíg az embernek nincs saját állata, addig nem érti, na de most már más a helyzet! Mára engem is utolért a kutyatéma! Még a nyáron készítettem a fotókat Aicháról (e:ajsa), akkor volt tíz hónapos. Mondtam neki, hogy gyere, most fényképezkedünk és ilyen gyönyörűen pózolt nekem :-))

Ma volt időm erre az oldalra, merthogy egész héten szabin vagyok és ma csak a kedvteléseimmel foglalkoztam. Na jó, főztem egy egyszerű vacsit, de mást tényleg nem csináltam. Az oldal ezúttal egy saját, nagyon jól esett végre kihívásoktól és vázlatoktól függetlenül dolgozni. A cím a kutyus neve: Extravagance Aicha, ne nevessetek, a tenyésztő adta neki. Ha én választok nevet, akkor biztos Fülesnek hívják, de sokszor hívom vitéz kutyusnak, okos kutyusnak, vagy Aisinak is. Gyuri Haramiának és Belfegornak becézi, egyszer majd erről is lesz egy oldal.

A kék karton -ha jól emlékszem Rayher - a papírok ColorCore, S.E.I., My Mind's Eye, filc betűk American Crafts, bélyegzők MSE és Prima Flowers, gombok BoBunny, levelek Prima. A S.E.I. papíron a kacskaringók bársonyosak, imádom a hatását. A színek most sem jönnek ki, ezt a barna bársonyt és filcet nem igazán sikerül fotózni.

További szép hetet és kicsit előreszaladva, kellemes hétvégét kívánok! Üdv: Rika

Kiruccanás Tatára

2010-11-14T19:46:00.001+01:00

Jövök egy rövid hétvégi beszámolóval. Mostanában úgyis épp csak feltettem a kész dolgaimat, mást nem is írtam. Egyrészt, mert rengeteg elintéznivalóm volt az elmúlt hetekben, hónapokban és erre már nem maradt energiám, másrészt mert a gépem sűrűn eljátszotta a kék halált, így már kedvem sem volt blogolni.

Elmentünk ma vadludakat nézni a Tatai-tóhoz. Ennek a programnak már nekifutottunk két hete, de akkor még túl sok víz volt a tóban és nem tudtak odajönni a ludak. Mert ez úgy van, hogy télre leengedik a vizet a tóból, ez teszi lehetővé, hogy a sok madár, így a több ezer átvonuló lúd itt éjszakázzon. Napközben is sok bent van a tó közepén, de alkonyatkor kezdenek csak igazán bejönni! Már messziről hallani a hangjukat! Mutatom a képeket, ennyit tudott a fényképezőm. Üdv mindenkinek: Rika

Egy lap - mára ennyi

2010-11-07T21:50:00.000+01:00

A múlt heti művem ez a 15x15-ös kis lap, ami Jovinak készült búcsúzóul. Szerettem volna valamivel szerencsét kívánni és ezért tettem rá a bingó kártyát, amit innen is köszönök Briginek! A kis borítékba tettem az üzenetemet.

Felhasználtam még Cosmo Cricket és Rayher papírokat, 7Gypsies kaparós matricát, Jenni Bowlin gombot és kenderzsineget.

Kicsit koptattam, varrtam és distress tintával öregítettem.

Közben eljutottam a kommentírós tanfolyam kétharmadáig. Hááát, mit mondjak? Eddig nem volt benne olyan, ami annyira új lett volna. Egy csomó dolgot már ellestem a nyelvtanfolyamokon, ahol egyszerű módszer az, amit itt szuper ötletként adnak el. Ilyen pl. a "ha" alkalmazása. A feltételes mód gyakorlása itt a "mi lenne ha", vagy "mit lett volna, ha" témájú oldalhoz használható. Aztán ki ne ismerné a szótár egy-egy kifejezésének használatát scrapbook oldalon? Vagy ez: írni szeretők meséljenek el egy egész sztorit regényesen. Ha regényt nem is, de mesét már én is írtam. Van még öt lecke, hátha lesz még valami új. Majd beszámolok.

Szép hetet nektek, üdv: Rika

True Stories

2010-10-26T21:12:00.002+02:00

Igencsak büszke voltam idén előrelátó bölcsességemre, hogy nem terveztem semmi scrappes elfoglaltságot a karácsony előtti hetekre! Vasárnap estig, amikor is nem tudtam ellenállni Shimelle új tanfolyamának! Egy ideig vacilláltam, hogy mit kezdek egy angol nyelvű írás tanfolyammal, de aztán belevágtam! A legjobb, hogy nem kell most alkotni, inkább a kommentíráshoz kapunk ötleteket. Ez meg igazán nekem való tevékenység. Ma olvastam az első leckét és máris volt benne egy szuper ötlet: írj magadról FAQ-t, vagy magyarul Gyakran Ismételt Kérdéseket. Mivel még nincs meg a noteszom, ide fogom írni a kérdéseket:
1. Ez a haj természetes?

2. És nem hiányzik semmi?
3. Könyvtáros vagy? Akkor sokat tudsz olvasni, ugye?

Több nem jutott eszembe, talán mert mostanában senki sem kérdezett semmit... Ha kérdeznél tőlem valamit, de habozz! További szép hetet - előre a hosszú hétvége felé :-))

Anyukám

2010-10-25T20:22:00.000+02:00

Még egy munka - egyenlőre az utolsó - a családi fotótárból kimentett képekkel. Ezeket tényleg menteni kellett, mert nagyon rossz állapotban tudtam őket beszkennelni. Órákat retusálgattam és így is csak ilyen kicsiben tudtam őket használni.

A design elképzelés az volt, hogy legyen valami régies és friss egyszerre, hiszen a képek 1963-ban készültek, de anyukám még csak 19 éves rajtuk. (Ugye milyen fura, hogy egy éven belül mennyire különböző képek készültek róla? Azt hittem, legalább egy-egy év van a képek között.)

Az öregítéshez distress tintákat használtam, a Tim Holtz sablonnal vágott virág színezéséhez szintén. A friss hatást pedig a csipke szegélyek (Martha Stewart) és a strasszok (Basic Gray) hivatottak kelteni. Hogy sikerült-e elérni a kívánt hatást, döntse el a szemlélő :-) Papírok és felirat egy régi Scrap.hu-s kitből.

Az egyszerű szerkezetet félig-meddig megálmodtam...

További szép hetet, üdv: Rika
----

Noch ein - vorerst das letzte - Layout aus der familiären Fotokiste. Diesmal ist meine Mutter mit 19 Jahren auf den Fotos. Das Design sollte gleichzeitig antikviert und frisch aussehen, ob es mir gelungen ist, soll der Betrachter beurteilen. Liebe Grüße: Rika

Technikus

2010-10-17T21:27:00.001+02:00

Folytatom a családi képek bemutatását. A nagymama után egy jóképű fiatalember képét kotorásztam elő a családi fotós dobozból. Mit gondoltok, ki lehet? Kicsit retusálgattam a képet, aztán jöhetett hozzá a körítés, ezúttal egy hagyományos, konzervatív megoldás. A Basic Gray Recess kollekciójának papírjai rétegezve, a kép alá egy darabka, pecsétekkel megdolgozott karton, pár fém dísz, egy domborporral színezett kulcs chipboard. A címet Tim Holtz stenciljeivel írtam, a komment szintén az ő sablonjával vágott formára került. Ez a forma igazi klasszikus, már többször alkalmaztam az utóbbi időben. A papírok széleit fekete tintával színeztem, ami a tusra emlékezetet engem, amivel a technikus dolgozott pauszpapírra. Megkértem, hogy most is ő írja a kommentet ugyanígy, de vagy nem volt már tustintája, vagy kedve nem volt elővenni, maradt a fekete filctoll.

Ezzel együtt sokkal jobb így, mintha én írtam volna! (Köszi Apu!) Íme a végeredmény, remélem sikerült egy kicsit műszakira venni, olyasmire, mint a sok-sok tervrajz volt, amit az évtizedek alatt megrajzolt.

---

Auf diesem Bild habe ich wieder ein Familienfoto verarbeitet. Mein Vater war Techniker, jetzt arbeitet er nicht mehr. Das Layout ist bewusst streng, damit es technisch wirkt, wie ein Bauplan.

Bis bald, LG: Rika

Egy küzdelmes élet

2010-10-16T21:00:00.000+02:00

Megmutatom végre a maratoni kihívás negyedik feladatának megvalósítását. Nem gondoltam, hogy készen lesz, de múlt vasárnap délután összekaptam magam és összeraktam. Viszont csak ma sikerült rendesen lefényképezni, mert minden nap sötétben értem haza.

Ennek a képnek a lényege, hogy egy rejtett komment van rajta a forgatható félkör alatt. A technika leírását a Scrap.hu-n találod. Nekem fontos volt, hogy tényleg olyan mondanivalót tegyek rá, amit nem mindenkinek szeretnék megmutatni, így választottam nagymamám történetét ehhez az oldalhoz. Egy kicsi részletet olvashattok, a többi ezúttal marad privát. Szerettem volna kicsit falusias és régies hangulatot teremteni, ehhez K&Company, és Webster Pages papírokat, Prima virágokat, szalagot, csomagcímke matricát szintén a K&Companytól és a CreatiWitches Emlékek bélyegzőjét használtam. Kivételesen még öregítettem is a papírokat Tim Holtz distress tintákkal és némi gyűrögetéssel, ehhez most passzolt nekem, amúgy nem szoktam öregíteni. A betűk Cosmo Cricket kaparós matrica és Jenni Bowlin mini betűi.

Van ám nekem is szép ruhás, csipkegalléros képem a nagymamáról, majd egyszer azt is felhasználom, de ehhez a témához ez a hétköznapi ruhás kép illett.
További jó hétvégét, üdv: Rika

---
Auf diesem Bild habe ich das mühselige Leben meiner Grossmutter verarbeitet. Der Kreis und Halbkreis drehen sich, so kann man den Bericht lesen. Die andere Hälfte des Kreises habe ich bestempelt. Danke fürs Vorbeikommen und liebe Grüße: Rika

I love photographie

2010-10-04T21:39:00.002+02:00

Elérkeztünk a Scrap.hu maratoni kihívásának harmadik köréhez, mármint én, a többiek már a negyedikhez is :-) A múlt hét végén nagyon nem volt kedvem alkotni, na meg semmihez sem, épp csak megfőztem, aztán olvasgattam a kanapén. Á, régi szép idők, amikor még nem volt hobbim! Hagyjuk, inkább az oldalról írok. Szóval adott volt a filmcsík freebie Verától, amit fel kellett használni, adott volt a fotósorozat rólam, ami a képek életlensége miatt nagyban nem lett volna használható, adott volt néhány maradék Love Elsie papír, szintén tőle a lila keret, adottak voltak az akril virágok egy régi kitből, adott volt az önmagában túl erős színű lila karton és végül az újonnan beszerzett matricáim, szintén Elsie. Ezeket mind fel akartam használni, csak az elrendezést kellett kitalálni. Először egy négyzetes keretezésben gondolkoztam, de abból mindig kilógott a virág, míg rájöttem, hogy kör kell ide. Ennek neki is döntöttem a hátamat, amitől valahogy szerencsésen megoldódtak az elrendezési problémák. Kellett még egy kicsi fekete, egy papírcsík és a kommentcimke és kész is lett. Gyors volt, hála a kaparós matricáknak. Ezért angol a címe is, mert kár lett volna kihagyni ezt a jó kis matricát. Itt a végeredmény, végre egy vidám oldal, amit már régóta szerettem volna:

Köszönöm, hogy benéztél, remélem érdemes volt :-) További szép hetet, üdv: Rika

Egy CK-s oldal

2010-09-27T22:30:00.000+02:00

Nem, nem jelent meg a Creating Keepsakes magazinban, csak magamban neveztem el így ezt az oldalamat. Egyrészt azért, mert a CK-ból töltöttem le azt a template-t, amibe a képeket pakoltam, másrészt, mert olyan szép szabályos blokkok vannak rajta, mint a CK-ban látható oldalakon. Ha már így szóba került, nem tudom, kinek mi a véleménye a CK-ról, az enyém nem túl jó. Most kaptam meg a harmadik számot, mióta járatom, de eddig még mindegyik csalódást okozott. Nem is tudom, kinek szól, talán amerikai kezdő scrapbookozóknak. Először azon bosszantottam fel magam, hogy a nyári szám tele volt mindenféle katonás témákkal. Real men-ek parádéztak több oldalon keresztül. Az én párom nem azért igazi férfi, mert szépen tud masírozni, hanem mert képes egy átdolgozott nap után is megmasszírozni a talpamat. A következő számból megtudtam, hogy minden angolszász területen élő gyerek olyan aranyos, mint egy gomb, vagy mint egy süti. Legközelebb majd én is felírom ezt egy gombos oldalamra, aztán erre varrjon gombot valaki. Ja, és majd elfeledtem, mindenki sárga busszal megy az iskolába, nem a 74-es trolival, vagy ne adj Isten biciklivel. A mostaniban pedig remek megoldások vannak különféle eget rengető problémára, amikre rá nem jönnénk magunktól. Hogy csak egy példát említsek: probléma- nem tudok kört vágni. Megoldás-körvágó lyukasztó. Nahát, ki gondolta volna?! Ja, és az oldalak: majdnem mind dupla, amiken sokszor még a fénykép is el van vágva! Ezeket hogyan teszik albumba, ill. hogyan néz ki, amikor nincs ilyen szépen egymás mellé fektetve, mint a magazinban? A képek mind szabvány méretűek, pedig biztos vagyok benne, hogy a trend inkább a kicsi ill. különböző méretű képek felé tart. Egy-egy oldalnak állítom nem lenne egy ötvenes nézettsége egy magyar galériában! Minden szép egyenes, szabályos, nem kell tintázni, sem öregíteni, szép színes papírok, pár díszítő, bordűrminták, ennyi. Az egyetlen jó rovat Jennifer McGuire-é, tőle el lehet lesni jó technikákat. No és persze mindig van egy-két jó link, oldal, vagy ötlet, hogy ne legyek teljesen igazságtalan. De összességében sokkal kevesebb, mint vártam és alig-alig olyan, amire azt mondanám, hogy igen, ez az! Szóval ez van, Amerika az amerikaiaké - a magazin is. Pedig egy ilyen népszerű lapnak igazán lehetne nemzetközi rovata is, nem?

De most már jöjjön a művem, amivel a Scrap.hu öthetes kihívássorozatának második feladatát teljesítettem, azáltal, hogy raktam rá gombokat. Mivel a kép blokkokból áll, az az ötletem támadt, hogy vágok mögé papírblokkokat, szintén kerekített sarkokkal. Magával az ötlettel még mindig elégedett vagyok, csak kicsit kevésbé színes papírokat kellett volna választanom. Elcsábultam, mivel ez az Earths Love kollekció is a természetről szól és jól passzolt a témámhoz. Ehhez a képhez egyébként egy dupla 8x12-es oldal lett volna jó, de nekem nem ért annyit a téma. Ami most is egy kicsit elvont: Dórival töltött hétvégéink problémája, a kirándulás megörökítése csak egy példa. A címet majd még át kell húznom filccel, mert nem látszik eléggé, főleg a fotón nem.

Most aztán bő lére eresztettem a mondanivalómat, úgyhogy köszönet annak, aki végig bírta olvasni! Sok üdv: Rika

Lange nicht mehr auf Deutsch gebloggt...

2010-09-19T21:13:00.001+02:00

Ja, so ist es, ich habe das vernachlässigt. Warum, kann ich gar nicht wirklich erklären. Aber gut, dass man Leser hat, die Kommentare hinterlassen. Danke Yvonne, dass Du mich erinnert hast!

Also, der vorige Beitrag war: Das Enkelkind ist etwas ganz anderes

Das sage ich nicht aus Erfahrung, aber diejenige, die schon Enkelkinder haben, werden mich bestätigen können. Der Satz stammt von meinem Vater. Einmal, als wir eine Torte zum Geburtstag meiner jüngeren Nichte im Auto transportiert haben, hiel uns ein Polizist an. Er kontrollierte den Wagen, blickte dabei auch in den Kofferraum, wo die Torte war. Das bringen wir meiner Enkelin, sagte mein Vater und danach ging es nur noch um Enkelkinder. Den Satz, der mein Titel wurde, habe ich behalten.
Ich wollte ein farbenfrohes LO, passend zum Thema, die Papiere habe ich schon länger gesammelt. Vor etwa zwei Wochen startete ein Gewinnspiel auf Scrap.hu und mit diesem LO habe ich die erste Runde absolviert. Man sollte ein LO nach Farbharmonie und nach einer Skizze gestalten. Macht man das nicht immer? Skizze brauchte ich diesmal kaum, weil die ausgeschnittene Blumen und Kleider die Seite von alleine gestalteten. Trotzdem habe ich eine gesucht, die meiner Seite etwas ähnlich sieht, weil es eine Bedingung beim Spiel war. Und endlich habe ich die trendigen Flaggen irgendwo anbringen können!
In der zweiten Runde des Spiels geht es um Knöpfe und/oder Filzblumen, aber damit bin ich noch nicht fertig.

Danke fürs Interesse an meiner Kreationen und liebe Grüße: Rika

Az unoka, az teljesen más

2010-09-14T12:38:00.001+02:00

Ezúttal nem tapasztalatból beszélek, de szerintem a nagyszülők meg tudják erősíteni ezt az állítást. A mondat aputól származik és akkor mondta, amikor egyszer Adélka szülinapjára vittünk egy tortát a csomagtartóban és megállított bennünket a rendőr. Kinyittatta a csomagtartót, ott volt a torta. Visszük az unokámnak, mondta apu és innentől már nem a pótkerék, hanem az unoka volt a téma, aztán mehettünk tovább. Megmaradt bennem ez a mondat, és ide épp ideális lett címnek.

Tudom ám, hogy az unoka kisbetű és általában nem is írok szavakat az érzelmi töltetük miatt nagy betűvel, hacsak nem kevés a betűkészlet...

Az oldalt régesrég terveztem, volt már számtalan elképzelésem hozzá, a papírokat is ehhez gyűjtögettem, de a megvalósításhoz kellett egy kihívás. Most indult a Scrap.hu-n egy öt hetes maratoni kihívás, amelynek első feladata vázlat és színharmónia alapján alkotni. Megsúgom -persze csak itt a blogomon- hogy nem nagyon törődtem egyikkel sem az alkotás során, mert a papírok maguktól adták a harmonikus színeket, főleg, mivel mind csillogós, az oldal pedig összeállt vázlat nélkül is. De persze a szabály az szabály, úgyhogy a színharmónia sokszínű, a kiindulási vázlat pedig legyen ez, amitől jócskán eltértem aztán, van ez így... Ha a zsűri túl szigorú lesz, akkor rajzolok hozzá egy vázlatot :-)

A kivágásokon kívül annyi dolgom volt, hogy csillámporoztam a kommentcímke szélét.

A hosszú bevezető után íme a szívemnek nagyon kedves végeredmény:

Papír: Dear Lizzy, Pop Culture Coloring Book (a Scrapbolt ajándéka), Rayher Transportations, Bazzil karton, Heidi Swapp Ghoast Shapes, Cosmo Cricket kaparós matrica, szalag és glitter.

Otthon, avagy mi készült a napköziben

2010-09-06T21:16:00.000+02:00

Amíg fő a lekvárom -igen, már megint, mégpedig szilva- gyorsan felteszem az új oldalamat, amihez a Scrapbook.hu napközijében kezdtem hozzá. Ez volt a házikós projekt. A fő fejtörést és utánajárást az okozta számomra, hogy a fotók egyszerű fehér-barna-zöld színeit szerettem volna összehozni a színes, csillogós házikókkal. Végül, azt hiszem elég jól sikerült, de sokat koppintottam az inspirációs oldalról, amiért innen is köszönet Betsie-nek. A díszítésnél alkalmaztam, amit mostanában lestem el profi oldalakról: az elemek ismétlődését. Így jön vissza a sarokban a szalaggal átkötött házikó és a "láthatatlan" akril szív motívuma. Na és végre időben használtam egy trendi díszítőt: a léghajót. Ne kérdezzétek honnan van, hát persze, hogy a netről. Megvenném én, csak ne tartana hetekig beszerezni valamit! A címet eredetileg egy komment címkére tettem, de túl sok lett volna már erre a képre, így levettem, hála a Glue Dots Removable, azaz eltávolítható ragasztójának. Easy peasy, csak lekaptam és kész, még radírozni se kellett. Tudtam, hogy ez nekem való ragasztó lesz! És hogy hol a házikó? Hááát, az már nem is kellett, úgyhogy most még az asztalomon várja a sorsát :-)) A kész oldal pedig így néz ki:

Kinyitva olvasható a komment folytatása:

Itt pedig néhány részletfotó:

Igaz, hogy ez most nem annyira az én oldalam, de nagyon örülök, hogy elkészült. Jó, hogy van egy kép a közös otthonunkról is.
További szép hetet, üdv: Rika

Basic Gray, BoBunny, Rayher Transportations és Karen Marie papírok, Bazzill karton, Rayher szalag, Heidi Scwapp Invisible Shapes, Maya Road chipboard, Cosmo Cricket Earth Love matrica, Hero Arts Patterned Alpha bélyegző

Az én kis falum

2010-08-29T21:40:00.002+02:00

Ideérek végre, hogy feltegyem ezt a régóta kész és a galériáimban már publikált oldalamat. Egy régi elképzelést valósítottam meg, még a papírok is le voltak vágva hozzá, de nem tudtam befejezni, mert egyrészt kevés volt hozzá a papír, másrészt nem is igazán tudtam, minek akarom ezt az oldalt. Az én kis falum - jó, jó, de semmi sem látszik a faluból és különben is, mit akarok mondani ezzel? Van bennem valami, a városi emberre jellemző falusi romantika? Nem. Vágyom vissza vidékre? Nem. Akkor meg minek erről oldal? Aztán pár napja bementem a Hobbiművészbe, hogy körülnézzek a régi és a még régebbi papírok között és ott láttam meg ezt a kék Basic Gray Marocco papírt. Itthon elővettem a félkész oldalt és rögtön le is pakoltam, majd hamarosan be is ugrott a mondanivaló, amit a kommentben fogalmaztam meg. Most használtam először a régi írógépemet, nagyon praktikus, nem kell a nyomtatóval szórakozni és kis papírra is lehet írni. A stílust népiesre vettem, a Tim Holtz iránytű maszk pedig egy hirtelen ötlet volt, de szerintem aláhúzza a mondanivalót is. És végre felhasználtam az Ivitől kapott horgolt virágokat, épp ide illenek! Köszönöm még egyszer! A végeredmény pedig ilyen lett. Sajnos harmadszori fotózásra sem élesebb, de most már hagyom így. Mára búcsúzom, üdv mindenkinek: Rika

Felhasználtam: BasicGray Marocco kollekció kék papírja, a másik kettő az Ezeregy éj kitből való Cherry Arte papír, Bazzill karton, ticket freebie, horgolt virágok a kitből és Ivitől, a felirat betűi talán Daisyds (száz éves és ezért nem tudom már) , Tim Holtz maszk, Distress Ink Aged Mahagoni, SBK miltonok.

Szeder

2010-08-21T22:34:00.000+02:00

Ma feltétlenül írnom kell, mert nagyon nagy öröm ért, kettő is! Az egyik az, hogy megnyertem a Scrapbook.hu Ragadós kihívását, hurrá, jippijájé!!! Nem számítottam rá, mert viszonylag egyszerű oldallal indultam, nem túl technikással. Igaz sose szoktam túlbonyolítani az oldalaimat. Rögtön megtetszett ez a kihívás, de először nem volt ötletem hozzá. Gondoltam, ez inkább kisgyerekeseknek való téma. Aztán egyik nap leszedtem megint a szedret, és persze nincs olyan, hogy rá ne pottyanna egy szem az emberre, aztán lehet pólót mosni. Na, innentől meg is volt a téma, már csak fotózni kellett hozzá. Ez meg is szépítette a befőzést, mert amikor készülök egy oldalra, amihez menet közben kell fényképezni, még a hétköznapi dolgok is izgalmasabbá válnak.

A háttérhez kikevertem a sötétvörös akrilfestéket, amit egy ecsettel ráfröcsköltem az alapnak szánt szolid mintás papírra. Még nyomtam rá egy-két karikát egy pohárral és egy befőttes üveg kupakjával, aztán csak száradnia kellett. A fényképeket méreteztem, a komment címke adott volt, mivel egy freebiet fel kellett használni a megadottak közül. A cím a Brandy nevű fonttal íródott, amit Adriennek köszönhetek. Az ő oldalán láttam ezt a betűtípust és rögtön ez ugrott be, mert olyan "bogyós". Kicsit laposka lett, de nem lehetett megemelni, mert nagyon vékonyak a szárak, ezért domborítottam rá pöttyöket átlátszó domborporral. A képen nem látszik belőle semmi, de szépen csillog. A képek mögötti papírt eredetileg le akartam varrni, de akkor még nem volt varrógépem, így maradt a szalag, ami lefogja. Optikailag persze, mert amúgy le van ragasztva :-) Ennyire nem voltam kifogyva a ragasztóból :-)), de azért nagyon jól jön majd a nyeremény!

Innen is köszönöm a zsűrinek és külön öröm, hogy benne lehet az oldalam Scrapbookozz velünk magazinban. Sokat jelent ez nekem, nagy megtiszteltetés, fülig ér a szám tőle. Első látásra el se hittem.

És akkor a másik öröm: megkaptam ma a vágyva vágyott varrógépet! Elmentünk megvenni, aztán a boltban megtudtam, hogy ezt kapom ajándékba Gyuritól és mamától a szülinapomra! Hurrá, most már lesz varrás az oldalaimon! Tudtátok, hogy a papírvarráshoz farmervarró tű kell? Ma mondta az eladó a boltban.

Hát ennyi voltam mára. Remélem, el tudok aludni, sok már nekem ennyi izgalom... na jó, csak vicceltem. Szuper nap volt a mai! További szép hétvégét, sok üdv: Rika

Felhasználtam: BoBunny, 7Gipsys, Love Elsie papírok, Rayher fotósarok, szalag, virág, Martha Stewart lyukasztó, akrilfestés, átlátszó domborpor, pöttyös háttérbélyegző, tűzőkapocs, gombostű.

Fsz. 5. minialbum

2010-07-31T20:41:00.001+02:00

Már régóta készen van, hiszen a scrap-táborban készült ez a minialbum a lakásomról, de eddig még nem volt alkalmam feltölteni. Először arra vártam, hogy megérkezzen hozzá a kulcslyuk, ami végül majdhogynem felesleges bele, azután pedig nem volt rá időm a nyaralás, meg a nyári munkák miatt. Egyébként is, ha félbehagy az ember valamit, annak már nehéz újra nekiállni, nem?

A lakásomról már réges-régen akartam egy albumot, mert nagyon szerettem, szeretem még most is, hogy már nem ott lakom, de valamiért sose kezdtem bele. Aztán a tábori textilalbum -ami nem is hasonlít erre- adta a megfelelő ötletet: legyen egy olyan mini, amiben a lakásomban lévő textilekből használok fel darabokat. Teljesen fellelkesedtem, feltúrtam az elásott maradékos dobozaimat és előkerestem a képeimet, de eléggé meglepődtem, ugyanis imádott odúmról alig van képem, azok is jobbára öcsémék látogatásai alkalmával készültek. Kivétel a felújítás, amit lefotóztam, de arról csak egy képet akartam belerakni. Na de azzal főzünk, ami van! A meglévő képekhez lefényképeztem a függönyöket és a kanapét. A mintákat öntapadós vászonra nyomtattam, egy-egy kis darab kellett mindössze - szerencsére, merthogy eszi a festéket rendesen. A maradék anyagaimból mindössze egyet tudtam felhasználni, azt, ami a borítón van. A mini elemeit már itthon levágtam, mert nem vittem vágógépet, kézzel pedig nem tudok vágni. A tutorialt itt találtam, és méreteiben teljesen követtem. Annyi az eltérés, hogy nem könyvkötő ragasztóval ragasztottam össze az elő- és a hátlapot, hanem vágtam egy színes papírt erre a célra. Itt érdemes nagyobb ráhajtással dolgozni, mint én tettem, mert ez a keskeny csík mindig felpattant, végül Uhuval ragadt meg tisztességesen. A belsejébe még került volna egy kisebb lap, de mivel nem volt több képem, ezt elhagytam.

Egy hirtelen jött ötlet volt a Jane Austen idézet felhasználása, ami szerintem teljesen ideillik és egyet is értek vele mélységesen. Szintén nem terveztem a varrást, de szerencsére Bea hozta a varrógépét a táborba és ezzel meg is tudtam adni az album egyik fő karakterét. A másik a koptatás, gyűrés, reszelgetés. Ez főleg a felújításos részhez passzol, de aztán végigvittem az egész albumon. A Scrapbolt jóvoltából tudtam bárhova csőszegecselni a Big Bite-al, ami egy szuper eszköz, annyira, hogy már meg is rendeltem. Végre nem fognak kiesni a csőszegecseim! Variáltam még egy kicsit egy natúr szalaggal, végül mindet levettem, ezért lyukas itt-ott a papír. Maradt a kenderzsineg, ami szerintem jól illik a csőszegecsekhez és az egész rusztikus hangulathoz.

És akkor jöjjenek az egyes oldalak. Az elsőnél egy fehér magú fekete kartont használtam háttérnek.

Itt a vége. A hátoldala sima festett szürke karton, amit Adirondack Dabber painttel kentem be. Kicsit az elején is látszik ez a festés. Nagyon jól mutat, csak ajánlani tudom mindenkinek, főleg hasonló témához. A leírást, ha igény van rá, felteszem magyarul, de légyszi írjátok meg, érdekel-e benneteket. A német is elég jól érthető, mert sok kép van hozzá.

Örülök, ha megnézed és hozzászólsz :-))
További jó hétvégét, üdv: Rika

Felhasznált anyagok: Cosmo Cricket Fleuriste mintás papír, Bazill karton, Black Magic fekete karton fehér maggal, Rayher csőszegecsek, Jenni Bowlin kommentcimke, Tim Holtz kulcslyuk, kenderzsineg, Woodware chipboard szám, Daisyds betűk, Ranger Adirondack Dabber paint akril festék, Claudine Hellmuth Studio Sticky Back Canvas, fekete Versa Color.

Nyaralás után

2010-07-27T12:30:00.002+02:00

Újra itthonról üdvözlöm minden kedves olvasómat! Hazaértünk a nyaralásról, amit idén ismét Karintiában, a Millstatti tó partján tölthettünk. Két éve már beszámoltam az ott töltött napokról és most igazán szerencsésnek érzem magamat, hogy megint eljutottunk erre a gyönyörű tájra, ahol feltöltődhettünk, pihenhettünk, élményekkel gazdagodtunk és szívélyes vendéglátásban volt részünk. Természetesen rengeteg fotó készült, de első körben ezúttal is kíméletlenül amatőr videózásom eredményével jövök. Fogadjátok szeretettel!