Nagyon klassz hétvége van mögöttünk, három napot töltöttünk ugyanis Nagyirtáspusztán az erdő közepén ebben a szuper hotelben. Mondanom sem kell, mi nem engedhettük volna meg magunknak, de hála egyik nagylelkű esküvői ajándéknak, eljutottunk ide is. Innen is köszönet érte még egyszer!
Szombaton kicsit korábban érkeztünk, így amíg készen nem lett a szobánk, sétáltunk egyet az erdőben. Találkoztunk a kisvasúttal, egy békával, egy őzzel és egy fúvószenekarral. Délután elmentem kipróbálni a wellness részleget, Gyuri meg inkább az ágyat tesztelte :-) Mindkettő remek volt, különösen a fűtött kőágyak jöttek be nekem. Ezek a wellnessben voltak persze, nem a szobában :-)
Vasárnapra terveztünk egy gyalogtúrát. Kinéztem az útjelző táblánál Márianosztrát, ami elsőre csak úgy a neve alapján szimpatikus lett, gondoltam, valami búcsújáró hely lehet. Tudni kell, hogy alig ismerem a környéket, mert valahogy kimaradt eddig. Eszembe se jutott a börtön. Gyuri persze tudta, de hallgatott. Szóval Márianosztrát céloztuk meg. Az erdőn át 5,2 km egy nagyon kellemes, lankás úton lefelé. Jól teljesítettük is a távot, kb. másfél óra alatt leértünk. Az erdőből kiérve egyből a kegytemplom látványa tárul az ember szeme elé, vele egybeépülve a börtön. Olyan szerencsénk volt, hogy épp volt a templomban egy csoport, így még egy vezetést is meghallgathattunk Csanád atyától. Egész történet kerekedett ki a Pálos rendről és a templomról.
Szombaton kicsit korábban érkeztünk, így amíg készen nem lett a szobánk, sétáltunk egyet az erdőben. Találkoztunk a kisvasúttal, egy békával, egy őzzel és egy fúvószenekarral. Délután elmentem kipróbálni a wellness részleget, Gyuri meg inkább az ágyat tesztelte :-) Mindkettő remek volt, különösen a fűtött kőágyak jöttek be nekem. Ezek a wellnessben voltak persze, nem a szobában :-)
Vasárnapra terveztünk egy gyalogtúrát. Kinéztem az útjelző táblánál Márianosztrát, ami elsőre csak úgy a neve alapján szimpatikus lett, gondoltam, valami búcsújáró hely lehet. Tudni kell, hogy alig ismerem a környéket, mert valahogy kimaradt eddig. Eszembe se jutott a börtön. Gyuri persze tudta, de hallgatott. Szóval Márianosztrát céloztuk meg. Az erdőn át 5,2 km egy nagyon kellemes, lankás úton lefelé. Jól teljesítettük is a távot, kb. másfél óra alatt leértünk. Az erdőből kiérve egyből a kegytemplom látványa tárul az ember szeme elé, vele egybeépülve a börtön. Olyan szerencsénk volt, hogy épp volt a templomban egy csoport, így még egy vezetést is meghallgathattunk Csanád atyától. Egész történet kerekedett ki a Pálos rendről és a templomról.
Visszafelé persze hegynek felfelé kellett menni, hozzá nyári hőségben. Megmásztuk a Só-hegyet (584 m), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra. Aztán a Nagy-Sas hegy oldalában mentünk vissza a szállodához. Persze nem vittünk turistatérképet és hátizsákot sem, úgyhogy a kézitáskámmal a vállamon és a jelzésekre hagyatkozva kellett túráznunk. Gyuri cipelte a fényképezős hátizsákot, de ritkán vettük elő a gépet. Az erdő még zöld, alig sárgulnak a lombok, e mellett szörnyen száraz, nem esett két hónapja. Időben visszaértünk, még pihenni is volt időnk a kényeztető masszás előtt.
Utóbbit jó ötletnek bizonyult a túra utánra időzíteni, így szinte alig lett izomlázam a 13 km-es túrától. Utána jöhetett a pezsgős vacsora, közben pedig tervezgettük, hogyan lehetne jobban élni, aztán a nap hátralévő részét már inkább nem mesélem el :-)
Hétfőre pedig még jutott egy lovaskocsis zötykölődés az erdőben, aztán sajnos haza kellett jönnünk. Mindketten meglehetősen morcosan indultunk neki ennek a hétnek, de hát ugye ezt nem is csodálja senki?
Utóbbit jó ötletnek bizonyult a túra utánra időzíteni, így szinte alig lett izomlázam a 13 km-es túrától. Utána jöhetett a pezsgős vacsora, közben pedig tervezgettük, hogyan lehetne jobban élni, aztán a nap hátralévő részét már inkább nem mesélem el :-)
Hétfőre pedig még jutott egy lovaskocsis zötykölődés az erdőben, aztán sajnos haza kellett jönnünk. Mindketten meglehetősen morcosan indultunk neki ennek a hétnek, de hát ugye ezt nem is csodálja senki?
A Learn Something New album nem kis energiával készen lett időre. Pénteken fejeztem be az utolsó lapot, csak még a borító hiányzik, no meg nem is lett volna időm lefényképezni. Remélem, a hét végén meg tudom mutatni. Addig már csak két nap, kitartást a hét hátralévő részére!
Sok üdv: Rika
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése