Szélfútta layout

A januári klubban szélforgót készítettünk és aki kicsit is ismer, tudja, hogy valahogy hasznosulnia kell nálam a befektetett időnek, munkának. Nem is kellett sokáig gondolkoznom azon, melyik képeinkhez passzolna a szélforgó: egyik osztrák hegyi túránkon készültekhez. Legszebb lammersdorfi képeink ugyanis még teljesen feldolgozatlanul szenderegnek a háttértáramon, de most legalább felébresztettem az egyik kedvencet. Mivel elég nagy szélforgókat készítettem, hangsúlyos képet akartam hozzá, ezért 13x18-as méretben kértem a papírképet. A díszek az  Earth Love készletem maradék papírjaiból készültek (még mindig nagyon kedvelem ezt a papírt!), de annyi már nem volt, hogy háttérnek is jusson, ezért bevásároltam a Rayherben a régi kitklubos Mr.Campy és egyéb papírokból, amik színvilágban jól passzolnak az Earth Love-hoz.

A nagy kép és díszítők mellé már nem akartam több hangsúlyos elemet, ezért a kommentet és a címet nyomdáztam. Utóbbi egyébként ennek a kőrakásnak a neve. Stana Mandl, azaz steierner Mann, magyarul a kőember. 2063 m magasan van a Lammersdorfer Berg tetején, bár azt hiszem, van ennél még magasabb pont is ezen a túraúton. Egyébként az Enzian-Granat Steig, ha valakinek kedve támadna tervezni egy jó kis hegyi túrát. Csak ajánlani tudom, a kilátás gyönyörű, a túra közepes nehézségű és a szél sem fúj mindig :-)

Olyan jó már az idei kirándulásokra gondolni, nem? 

Üdv: Rika

Egy téli oldal

Igazából nem akartam februárban scrapbookozni, de olyan rohamléptekkel jön a tavasz, hogy gondoltam, most kell még téli oldalt készíteni, mert később nem lesz belőle semmi. Persze nyári oldalt akármikor jólesik csinálni! Február elején, amikor volt hó, elmentünk Dórival snowboardozni. Gyuri tud, járt is korábban, csak aztán velem nem nagyon lehet ilyesmire vállalkozni. Nekem fix talaj kell a lábam alá :-)) Dórit viszont érdekelte, mint minden sport, úgyhogy előkerült Gyuri régi felszerelése, kimentünk a hidegkúti reptérre és a domboldalon megkezdődött a próbálkozás. Hát, szegény Dorkáról szakad a víz, mert túlzottan be is öltözött, de becsületére legyen mondva, nem adta fel a dolgot. Egy délelőtt elsajátította az alapokat.

Ehhez az oldalhoz a Fancy Pants Hot Chocolate kollekció papírjait használtam, alátétnek egy csokibarna kartont. Most alkalmaztam először a bankkártyás festés technikáját. Ide nagyon passzolt, mert a sok feliratos hátteret egy kissé "meg kellett nyugtatni".

A festéstől kicsit hullámos, nem lehetett olyan jól lefotózni. A többi kiegészítő: saját gyártású komment címke és filc szív, gombok, kenderzsineg, Basic Gray címkék, a betűk és a barna bársony szalag Cosmo Cricket, a fun times diecut azt hiszem October Afternoon, a strasszok meg a hálóingemről potyogtak le :-)
Szóval feltúrtam a fiókomat, az volt a lényeg hogy barna-piros-világoskék színvilág jöjjön létre. Egy kicsit részletgazdagabbat szerettem volna, mint egyébként, ennyire sikerült. Két részletfotó:

Most már aztán tényleg várjuk a tavaszt! Szép hetet Nektek, sok üdv: Rika

...az alkotó pihen.

Először is szeretném megköszönni nektek a sok kedves és dicsérő kommentárt, amit az esküvői albumomra adtatok, nagyon örültem mindnek :-) Külön öröm, hogy az albummal - ha még valaki nem tudná - elnyertem a "hónap oldala" címet a Scrap.hu játékában. Két hete pedig egy cikk is megjelent rólam Izzie jóvoltából, aki engem állított reflektorfénybe. Azóta csak ülök a babéraimon :-) Ötven órányi albumkészítés azért még a magamfajta megszállottat is megviseli, úgyhogy eljött a pihenés és feltöltődés ideje. Aki valamilyen alkotó tevékenységgel már próbálkozott, ismeri ezt az állapotot. Első alkalommal ijesztő, de aztán rájön az ember, hogy ezekre az időszakokra is szükség van. Ilyenkor sorra kerülnek a félretett programok, a családi kirándulás, a kiadós bevásárlás, a nagy farsangi családi ebéd. Van idő megnézni a régóta látni vágyott filmet, olvasni a hónapokkal ezelőtt kinézett könyvet. Hogy nem véletlenül néztem ki, mindjárt az elején kiderül: megszólítja bennem a családi emlékezet őrzőjét.

"A fehér nejlonszatyorból kivettem a vászonzsákot, a nejlonzacskót, meg a szakadt, ragacsos fényképalbumot. Az album és a nejlonzacskó tele régi családi fotókkal. Az album rossz állapotban volt, Juszti mama Technokol Rapiddal ragasztotta bele a képeket, a ragasztó átütött a fotókon, mintha szellemképesek lennének, vagy átáztak volna. Néhány kép megúszta, fotósarokkal került az albumba, de hiába. A legtöbb, amelyiken a fiatal, vagy a középkorú Jusztika szerepelt, műteremben készült. Ünneplőruha, blúz, Márton tatán zakó, nyakkendő, oldalra fésült haj. A képek egészen más világot mutattak, mint amiről az önéletírásban olvastam. Az albumban szappanszagú volt az élet, és kiglancolt. Dühös lettem, minden valódi kép elveszett? Aztán megláttam magam az egyiken: fehér kötött pulóver, mellettem hokedlin születésnapi torta. Valószínűleg nem is voltak olyan képek, amelyek otthon, az utcán, a pályán, a gyár mellett készültek volna, amelyeken hétköznapi ruhában lennének. Senkinek nem volt fényképezőgépe, iparoshoz mentek a kép kedvéért. Tortás képem nekem is van minden születésnapomról, egyre nagyobb kötött pulóverekben állok rajtuk, mellettem a sütemény, minden évben ugyanolyan, mintha ugyanaz lenne, csak a gyertya egyre több. Az ajkamat vörösre retusálta a fotográfus, mintha ki lennék rúzsozva. Közte semmi. Nincsenek fotók az életünkről, a házunkról. Akkor miért csodálkozom, hogy Juszti mamáról sincsenek rendes fotográfiák? " 

(Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz - Magvető, 2011)

Köszönetet mondok Grecsó Krisztiánnak és a Magvető Kiadónak, amiért nagylelkűen hozzájárultak a fenti részlet idézéséhez ezen a blogon. 

Végül, mivel egy bejegyzés kép nélkül nem az igazi, íme egy a szülinapi képeim közül. Igaz, nem kötött kardigános, viszont "rendes". Majd egyszer feldolgozom....

Titeket mi inspirál mostanában?

Esküvő album

Közel egy hónap kihagyás, ill. alibi-blogolás után újra itt vagyok és igen :-))) készen vagyok az esküvői albumommal! Mit mondjak, el sem hiszem! Még egyszer sem fogtam bele ekkora munkába, igazából a minialbumok is nehezemre esnek, de ez valamiért presztízskérdés volt. Igaz, kellett hozzá fél év, hogy rászánjam magam, de az esküvőnk óta eltelt idő jót tett az albumnak. Egyszer régebben írtam valahol, hogy a friss élményekről jobban és főleg gyorsabban lehet scrappelni, amit fenntartok, most viszont úgy látom, hogy ehhez az albumhoz inkább egy kis rálátás kellett.  Ha még egy fél évet vártam volna, akkor lehet, hogy fele ennyivel is beérem, így most 30 oldalas lett az album, kb. 150 fényképből válogatva az anyagot. Ez nem sok, hiszen manapság a több ezer kép sem ritka, de nekünk kicsi esküvőnk volt. A fényképeket Tucsek Tünde készítette. 

Milyen albumot akartam?
-klasszikusat
-kivitelezhetőt
-kézreállót

Azaz olyat, ami elég letisztult ahhoz, hogy ne menjen ki túl hamar a divatból, elég egyszerű ahhoz, hogy fussa az időmből és az energiámból és elég strapabíró ahhoz, hogy mások kezébe is oda merjem adni. Utóbbi szempont miatt egy kész Hama albumot vásároltam, sima fehér lapokkal és ebbe dolgoztam. Emiatt persze nem lehetett túlzottan kiálló díszeket beletenni, hiszen be is kell tudni csukni az albumot. 

Több papírkészlet átnézése után a Crate Paper Portrait kollekcióját választottam az albumhoz. Egyrészt esküvős, sok kiegészítővel, amik megkönnyítették a munkát, másrészt színes, és nem utolsó sorban könnyen beszerezhető volt. Így utólag már nem tűnik olyan jó választásnak, mert mégis egy kicsit túl színes volt, de azért elboldogultam vele. 

Fontos szempont volt, hogy az albumban legyen benne a nap története. Mikor történt, kik voltak ott és maguk az emlékek is. Nem sok értelmét látom a szép, agyondíszített albumoknak, amikből az sem derül ki, kik is azok ott a képeken? Persze, tudom, az ember emlékszik a saját esküvőjére, de mégsem tetszett volna egy szövegmentes album. Mivel oldalanként azért nem akartam feltétlenül kommentet írni és címet is alkalmazni, úgy gondoltam, legyenek fejezetei az albumnak. A címoldal - kép nélkül - a dátumot hordozza. Utána következik két oldal a készülődésről és kettő történet-mesélős oldal. A második már átvezet a szertartás fejezethez. Ezt követik a fotózáson készült képek, majd a vacsora, végül egy mesei fordulat zárja az albumot. További fontos szempont volt, hogy mindenki legyen benne, hiszen minden családtag szívesen látja magát viszont egy ilyen albumban. Ezúttal diavetítésként ágyaztam be, íme:  Kíváncsian várom a véleményeteket :-)

Minialbum tárolás

Az ötlet nem az enyém, de attól még jó! Nekem örök probléma, hogyan tároljam szem előtt a minialbumokat úgy, hogy takarításkor ne egyesével kelljen mindet odébb rakni. Egy fa boros doboz épp megfelelő erre a célra. Sajnos mind nem fér bele, de a minik egy részét legalább jól el tudtam helyezni.

Kíváncsi lennék, ti hova pakoljátok a minialbumokat?
Szép hetet, üdv: Rika