Pages

Legutóbbi bejegyzések

2016. június 22.

Pipacsok közt

Annyit nézegettem mostanában Juli fekete festékes munkáit, hogy magam is elővettem újra a - ha jól számolom, három éve használaton kívül lévő - fekete táblafestéket. Még nem száradt be :) Ugyancsak ősidők óta őrizgetek egy pipacsos Authentique papírt és egy kis darabkát az esküvős készletemből - ahh, mik holtak hajdanán! Kellett még egy zavartalan szabadnap és így lett végre egy új oldalam!   Története nincs, egy profi fotót dolgoztam fel Abigélről.

Nem szórtam mellé az összes felhasznált cuccot, csak így mezeien lefényképeztem. 
 És videó sincs, csak még egy részlet:
Köszönöm a látogatást és további szép napot! Sok üdv, Rika

2016. április 10.

Kép nélkül

A tegnapi Bródy születésnapi koncert emléke mára egy scrapbook oldalon. Felhasználtam hozzá a My shiny studio matyóhímzéses freebiejét, köszönet érte Beának! Ez most egy kép nélküli oldal, a Magyarok közt európai című szám szövegét tettem rá, ami tegnap este különösen tetszett nekem. A fekete színvilág szerintem szintén passzol a tegnap esti szomorkás hangulathoz. Nekem így jött át ez a koncert.

2016. április 3.

Vége

Ez most stílusos blogzáró bejegyzés lehetne, de egyelőre csak a 2015-ös Project Life albumom lezárásáról és a PL-es tapasztalataimról lesz szó. Tavaly az egyszerűség kedvéért egyforma beosztású tasakokkal akartam dolgozni egész évben, mégpedig 10x10 centis méretben. Mondanom sem kell, három hónap alatt meguntam és áttértem az A dizájnra, ami nekem már korábban is legjobban bevált. Csak év vége fele tértem vissza a négyzetes beosztáshoz, hogy keretet adjak az albumomnak. Az utolsó decemberi oldal már scrapbook oldal lett, amit a SF galériában már megmutattam. A záró oldalnak így szintén egy scrapbook oldalnak kellett lennie, de ehhez mindeddig nem éreztem nagy lelkesedést. Gondoltam, hogy ráragasztom egy scrapbook papírra a vége feliratot és annyi, de aztán találtam egy vicces kimaradt képet és a köré építettem ezt a záró oldalt. 
Kicsit comic hatású, a komolyabb hangvételű évértékelő kommentet ezért teljesen az oldal szélére írtam. Ezzel tényleg teljesen készen van a tavalyi PL album. 

És akkor egy pár szót arról, amit a PL-ről gondolok. Két év távlatából a Project Life egy igazi Hassliebe, azaz ugyanannyira szeretem, mint amennyire utálom. Szuper jó érzés végignézni a két albumot és látni, hogy mennyi minden történt velünk és mennyi apróságot megörökítettem, amit már rég elfelejtettünk volna. Viszont kicsit unalmas és túl sok fegyelmet is kíván, hogy fényképezzek, képeket hívassak elő és dugdossak tasakokba, meg gyártsak pár kártyát azért, hogy a végén legyen egy mérsékelten kreatív végeredmény. Mégis alig készítettem oldalakat, mert egyrészt a PL elvitte a hobbira fordítható időmet, másrészt elnyelte a képeket! A jó fotókat beletettem és ezután már nem dolgoztam fel másik formában. És még egy bajom van vele, igaz, hogy dokumentálja az életet, de sokszor meg is akasztja! Amikor előveszem a gépemet, vagy a telefonomat, már kényszeredetten mosolyognak a körülöttem lévők és oda a pillanat varázsa...
Ezek után az lenne a logikus, hogy nem készítek több tasakos albumot, de nem így van. Igaz kellett három hónap pihenő, de idén Sn@pbookozom, mégpedig nagy örömmel. Most már tényleg csak az kerül bele, amihez kedvem van, hiszen rengeteg minden ismétlődik az életünkben és mérete miatt sokkal könnyebb is megtölteni. Legközelebb majd mutatok belőle részleteket. 
Addig is élvezzétek a tavaszt!